A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
I. Az árvíz - Apró Ferenc: Szemtanúk a nagyvízről
s látva, hogy a víz rendkívül magasságban jő, a ladik hátsó részébe vonultunk, hogy a közelgő vész felé fordított előrész a levegőbe fölnyomuljon. Mindez egy másodperc műve volt. A következő pillanatban a semmi támponthoz meg nem erősített ladikjainkat az ár a levegőbe kapta, s rajta egyet fordítva, nyílsebességgel ragadta magával a régi rác temetőhöz vezető sikátor utcanyílása felé. [...] A csolnakázó egyesületnek is tagja voltam; megtanultam a hosszú, finom angol evezőkkel való bánást; minden sportcsolna- kon gyakoroltam magamat a különféle evezésben, de az összes sporttudományomnak semmi hasznát sem vehettem; hanem hasznát vehettem annak a jártasságomnak, amit diákkoromban - a szigorú szülei tilalom ellenére - a fölsővárosi Tisza-parton, s a népszerű Lorencz újszegedi fürdőjében lopva szereztem, s úgy hiszem, ez mentett meg. Lázár György: Visszaemlékezés a nagy árviz napjaira. 2. kiad. Szeged, 1909. 36-38. Zubovics Fedor A mentés abban a korom-sötétségben borzasztó munka volt; az ember nem látott sem jobbra, sem balra, csak a velőtrázó jajkiáltásokat hallotta. Magunknak is nagyon vigyáznunk kellett, nehogy ladikjaink felboruljanak. A házakhoz csak a legnagyobb elővigyázattal lehetett közeledni, mert éppen ez volt az az idő, mikor a legtöbb ház összeroskadt. Amely ház az első árrohamot kiállotta, némelyik állott estig, sőt még másnapig is. De ismétlem: ez az első árroham döntötte össze a legtöbb házat. A sajtó eléggé megbeszélte a katasztrófa rettenetesnél rettenetesebb jeleneteit, de egyetlen egy sem közelítette meg, annál kevésbbé adta szóhiven a borzasztó történeteket. Erre emberi ész képtelen. Én sem kísérlem meg, csak konstatálom, hogy mindaz, amit a lapok a legborzasztóbb színekkel festettek, csak halvány képe a történteknek. [...] A borzalmas események közt a legborzalmasabbak azok, mikor egy úszó és 18. Emberek a romok között 26
