Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Kőhegyi M. - Vörös G.: A vaskúti szarmata kori halomsírok
8 Kőhegyi Mihály-Vörös Gabriella Jászalsószentgyörgyről valók. A második mellékhalomban a leírás szerint „kampós vasszeg, négyélű, egyenes” származik, hossza közel 22 cm. Az S- formájú koporsókapcsok között 55 cm hosszú is volt, mely közeli azonosságot mutat a vaskútiakkal (HILD 1901. 120-138., PÁRDUCZ 1950. 70.). A főhalomban vaskarikák szomszédságában 12 db vaspánt került napvilágra. Ahogyan a leírás említi: „kettő közülük kinyújtóztatott S betűhöz hasonlított”. A lemezek 10-50 cm hosszúak voltak, de három közülük 80-120 cm- t is elérte (PÁRDUCZ 1950. 71.). A különböző rítussal eltemetett szarmaták sírjainak adatait elemezve egyértelműen kiderül, hogy a temetkezés fölé emelt sírjel (halom) mérete összefüggésben van a halottat befogadó gödör nagyságával és alakjával is. Madarason, ahol mindhárom rítus szerint eltemetett sírok sokaságát volt módunkban elemezni, egyértelmű, hogy az alapterület az aknasír - körül- árkolt halmos — halmos rítussomak megfelelően nőtt. Itt is megfigyelhető volt, hogy a sír formája a téglalapból-négyzetbe történő átalakuláson ment át (KULCSÁR 1998. 24-26.). Nem lehet véletlen, hogy pántok és szegek kizárólag a legnagyobb halmokban fedezhetők fel. Madarason ilyen nem fordult elő, de az itteni halmok mérete - elsősorban magassága -jóval kisebb volt, mint pl. a vaskútiaké. Úgy tűnik, hogy kizárólag csak a legnagyobb halmokban fedezhetők fel a kamrára utaló pántok és szegek, a nagy méretű S-formájú kapcsok, melyek jelenléte - tehát a fából összerótt gerendakamra - ugyanakkor nem zárja ki, és nem is helyettesíti a koporsó használatát. E felvetéshez nyilvánvalóan szükség lenne a halmok pontos felmérésére, és méreteik egymással való összevetésére is. Ez azonban tudomásom szerint csak a közelmúltban kezdődött meg, de sok esetben a korábbi kutatások és talajművelés miatt ma már nem jelenthetnek egzakt adatsorokat. A vaskúti lelőhely a viszonylag kis számú halommal jellemezhető temetők közé sorolható, mint pl. a galgahévízi (15 halom), a geszterédi (9 halom), a herpályi (9 halom), az isaszegi (15 halom), vagy a tápiószelei (7 halom). Kérdéses azonban, hogy ezeken a lelőhelyeken valóban csak és kizárólag halmok alá temetkező közösségről lehet-e beszélni. Éppen a madarasi temető halmai között feltárt jeltelen sírok vetik fel annak a lehetőségét, hogy a többi halmos lelőhelyen is előfordulhatnak aknasírok a halmok között. Ennek igazolására azonban újabb ásatásokra lenne égetően szükség. Összefoglalóan tehát: Vaskúton a 4-5. században emelt halmok a bennük feltárt, szórványosnak minősülő leletek alapján egy szarmata közösség kiemelkedő tagjainak nyughelye lehetett. A sírkamrákra utaló kapcsok, szegek és pántok, valamint a fegyverek - lándzsa, kardok - utalnak a temetkezések korára és rítusára. A további ásatások alapvető kérdésekre adhatnak
