Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Erdélyi P.: Parnasszus és kutyakorbács (Egy közgyűlési vita Szentesen Móricz Zsigmondról 1931-ben)
86 Erdélyi Péter Az előtte szóló hangnemét folytatja Négyessi Imre is, aki meghúzta a gyászharangot a nemzeti irodalom ravatalán, mintha a Móricz-cikkben kifejtett gondolatok „győzelme” esetén elveszett volna a nemzeti irodalom művelése. Ezek után sorjáztak Nagy Péter monográfiájában - valószínűleg a közgyűlési jegyzőkönyv ismeretének hiányában - az elítélő vélemények.18 Pedig Gilicze Antal szentesi képviselő alábbi szavai méltók a nagy író munkásságát értő módon magyarázók szelleméhez: „Az igazi magyar értéket meg kell becsülni, és örömmel venni tudomásul, ha Móricz társadalmi gátlásokkal és felekezetieskedéssel szét nem szaggatott fiatalsággal egy olyan új társadalmat akar megépíteni, ahol egyeseknek ne legyen nagyon sok joga, másoknak pedig semmi.”12 Nagyajtósi István tanár úr, Szentes a magyar szépirodalomban címmel írt tanulmánya eddig ismerteti az eseményeket19, s megfeledkezik a folytatásról, amikoris Csongrád képviselői emelkedtek szólásra. Ozsvár Péter, Gyóni Géza barátja a költő orosz fogságban írt egyik versével, a Dögmadarak cíművel példálózott, amit a közvélemény itthon hazafiatlansággal vádolt meg, s ezzel hozzájárult „lelkének elborulásához”, talán még halálához is. A szűkszavú tartalmi jegyzőkönyv ezután csak annyit idéz Ozsvár felszólalásából, hogy a kérdés megítélésében óvatosságra int. 0 Őt követte a hozzászólók sorában Piroska János, a fajvédő politikus és festőművész, a korabeli csongrádi ellenzék vezéralakja, aki talán valamennyi felszólaló között a legérzékenyebb módon és a művészember tisztánlátásával mondta ki az ügyben a summázatot. Érdemes szavait részletesen is felidézni a jegyzőkönyvből: „... kijelenti, hogy akit a Múzsa homlokon csókolt, nemes író marad még akkor is, ha politikai szempontokból el is ítélik... Mint művész, tanúja annak, hogy a művészi temperamentum sokszor töri át a sorompókat, de ez még nem ad jogot arra, hogy bocsánatkérése után is elítéljünk egy művészt. Nem mondhatja senki azt, amint a kisgyülésen elhangzott, hogy Móriczot kutyakorbáccsal kell a magyar Parnasszusról kiverni, mert hétköznapi ember még kutyakorbáccsal sem volna képes a Parnasszusra felkapaszkodni. A Parnasszusról valakit csak a Múzsa verhet le.”21 Hogy Piroska beszéde közben vagy utána pontosan mi történt, igen nehéz jegyzőkönyvi szöveg alapján rekonstruálni. Az bizonyos, hogy az elnöklő főispán Gilicze Antalt és a csongrádi képviselőket rendellenes viselkedésükért rendre utasította, majd ötperces kedélycsillapító szünetet rendelt el a szavazás előtt.22 Az éles szóváltásokat az Alföldi Újság riportja szinte szó szerint közölte. Gilicze és Cicatricis egymást sértegető szóváltásába beleszól Piroska János is ekképpen védve meg a református lelkészt: „Szégyelje magát! Nem lovagias dolog megtámadni egy felekezet papját! Én katholikus ember vagyok, de ennyire nem mennék.”23 Mindezt pedig
