Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Halmágyi P.: Két alföldi tengerész
80 Halmágyi Pál tragédiákkal is beárnyékolt - házasságukat. A semmeringi nászút után az ifjú pár ősszel érkezett vissza Polába. Horthyt állomáshelyén újabb beosztás várta. Átvette a KRANICH torpedónaszád parancsnokságát. Ezen a hajón képezték ki gépészeknek az újonnan behívott sorköteleseket. A gyakorlati kiképzés során találkozott először a két alföldi tengerész. Egyikük sem véletlenül került az iskolahajóra. Horthyt korábbi beosztásaiban megismert gyakorlati érzéke, kitűnő szakmai kvalitásai miatt már 1894-ben (26 éves korában) báró Spaun altengemagy, a tengerészeti műszaki bizottság főnöke mellé osztották be. A fiatal tiszt itt nyomon követhette a hadiflotta műszaki fejlesztését - ekkor állt át a monarchia haditengerészete a vitorlázásról a gőzmeghajtásra megismerhette a legmodernebb gépeket, eszközöket és intézhette az új hajók beszerzését. Horthy Miklós műszaki érdeklődését bizonyítja az is, hogy örömmel vett részt az egyéves elméleti és gyakorlati torpedó tanfolyamon. Mindezek alapján nevezték ki később Horthy Miklóst a kimondottan műszaki kiképzést szolgáló iskolahajó parancsnokává. Mind a ketten meg lehettek elégedve sorsukkal. A kapitány napi munkáját elvégezve szolgálata leadása után hazatérhetett tengerparti házába, és szép fiatal feleségével élvezhette - az ekkor még valóban boldog - békeidők társasági életét. Galamb József kitűnő elméleti képzettsége és jó gyakorlati érzéke alapján gyorsan haladt előre a ranglétrán, és a kiképzés után műszaki altisztként szolgálta le katonaidejét a flottánál. Leszerelése után negyedszázad telt el, mikor ismét találkozott a két egykori tengerész. A kapitány ekkor már Magyarország kormányzója, a gépész, pedig a világ egyik legnagyobb autógyárának a főmérnöke volt. Horthy Miklós élettörténete általánosan ismert, ezért csak Galamb József életútját vázoljuk fel röviden ezen újabb találkozásig. Leszerelése után Galamb József szülővárosához közel, előbb rövid ideig Hódmezővásárhelyen, a mai Mérleggyár jogelődjénél, majd Aradon a MARTA (Magyar Automobil Rt. Arad) cégnél dolgozott. A vállalattól kapott ösztöndíjjal 1903-ban tanulmányútra Németországba utazott. Drezda, Berlin, Hamburg, Bréma nagy gépgyárait tekintette meg. Mikor pénze elfogyott, munkát vállalt. Több munkahely után az Adler autógyárba került, s itt hallotta a hírt, hogy autó-világkiállítás lesz 1904-ben az amerikai Saint Louis-ban. Elhatározta, hogy megnézi. Amikor összegyűlt a jegy ára, Hamburgban hajóra szállt, és 1903. október 3-án megérkezett New Yorkba. Először itt vállalt munkát, de néhány hónap múlva már Pittsburgh-ben a Westinghouse-nál dolgozott. Az autókiállítás oly nagy hatást tett rá, hogy elhatározta, Amerikában marad. Cleveland és Niles városok után - ekkor már tudta a nyelvet és jó fizetésért, mint tervező dolgozott - 1905 végén Detroit- ba érkezett. Véletlenül került e városba, de úgy megtetszett neki Detroit, hogy állás után nézett. Három ajánlat (Cadillac, Silent Northern, Ford) közül a Ford gyárat választotta, s 1905. december 11-én belépett a céghez.
