Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Tóth F.: Világvárosi ábrándok Makón a 19. század végén
TÓTH FERENC Világvárosi ábrándok Makón a 19. század végén Makó népessége a 19. század végén számszerűen megelőzte Miskolcot, Zombort, Székesfehérvárt, Kassát, Pécset, Brassót, sőt Kolozsvárt is, de a magas lélekszám nem párosult városias jelleggel. Nagy területű mezőváros volt. Ugyanakkor a 19. század utolsó két évtizedében az urbanizáció tekintetében dinamikus fejlődés bontakozott ki. Hídépítés A város mindig anyagi gondokkal küszködött. Bár a vashíd építésének gondolata is fölmerült. A resicai vasgyár pl. három és fél hónap alatt szolgáltatta volna a szükséges vasanyagot. Tárgyalások folytak Lazarini mérnökkel, aki le is utazott Makóra, ő dróthíd építését javasolta. Végül a negyven százalékkal olcsóbb fahíd mellett döntöttek. Ha jó Aradnak, Zentának vagy Záhonynak a Howe-rendszerű rácsos fahíd, miért ne lenne jó nekünk is. Csakhogy azt már nem mérlegelték, hogy a folyamatos karbantartás, javítás, az amerikai vörösfenyő beszerzése hosszú távon a megtakarított összeg többszörösébe kerül. A városnak hídépítésre semmi pénze nem volt. A királyi révjogot a közlekedési minisztérium váltotta meg, a 140.000 forint belekerülési költséget a kivitelező eszéki cég előlegezte meg, amit 14 év lefolyása alatt 8% kamattal terhelve hídvámból vállaltak törleszteni. A hidat a forgalomnak 1878. március 14-én adták át. „E naptól kezdve van összekötve Makó város a világgal folytonosan, elszakítatlanul, e napon lépett ki az elszigeteltség köréből” - írta lelkesedve a korabeli lap. (Maros, 1878. márc. 17.) Az arad-csanádi vasúttársaság 1881-ben negyven évre használatba vette a fahidat. Magára vállalta a híd építési költségeiből Makó városát terhelő adósságot. A város megszabadult a híddal kapcsolatos valamennyi gondjától; karbantartását és mindennemű javítását a vasúttársaság magára vállalta. Gőzhajózás A Dunagőzhajózási Társaság 1851-ben kísérletezett az alacsony, 14 hü- velyknyire vízbe merülő Kaiser-Eberdorf nevű gőzössel, amely november 16-án kötött ki Aradnál. Az utasszállító gőzösök 1858-ban Szegedről szerdán és szombaton, Aradról kedden és pénteken indultak. A gőzhajózás forradalmasította volna a marosi hajózást, de ezt csak a folyó hatékony meder-szabályozásával lehetett volna megoldani. Miután a Maros-völgyben kikövezték az állami utat, és megépült a vasút, a folyónak gőzhajózásra való
