Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Törőcsik I.: Királyság - egy középkori falu történeti és régészeti adatai
TÖRŐCSIK ISTVÁN Királyság - egy középkori falu történeti és régészeti adatai Csongrád megye régészeti topográfiájának utolsó fázisában került (kerül) sor többek között Szentes (1995-2001) és a szentesi járás (1997-2002) településeinek feltérképezésére. Havasi Bálinttal társulva 1998 márciusában kaptam meg a Szentestől keletre mintegy 25 km-re fekvő csaknem hatszáz lelkes Eperjes község külterülete bejárásának feladatát. A hozzávetőlegesen 7400 hektárnyi területet a település bekötőútja, az egykori békési út mentén osztottuk ketté, északi és déli részre. Én az előbbit választottam, amely területileg nagyobb volt ugyan de a nagy kiterjedésű legelők miatt arányosan kevesebb munkát igényelt. Mint később kiderült, ezen a részen feküdt a középkorban a Királyság nevű falu, melynek történeti és régészeti forrásanyagát próbáltam összegyűjteni. Ezt a munkát kezdetben a készülő régészeti szakdolgozathoz szükséges lelőhelyszócikk és településtörténeti fejezet megírása indokolta. Hamar sikerült azonban ezek terjedelmi kereteit túllépni, így elhatároztam, hogy önálló tanulmányban foglalom össze ezen eredményeket, letudva egyúttal a történelem szakom diplomamunkáját is. Utóbbi dolgozat még nem készült el, néhány új eredményt azonban mindenképpen szerettem volna a tudományos ülésszak keretében közzétenni. Az Árpád-korban biztosan a mai Eperjes község külterületére lokalizálható helynevet nem ismerünk. A mai Szentes határában Ecsert, Sajtot és Szentmihályt említik az oklevelek. Ecser — amely a későbbiekben Királyság szomszédja - először 1138-ban szerepel, amikor Álmos herceg a dömösi monostornak adományozza a települést 65 kenyéradó szolgával (GYÖRFFY 1963. 894.). Az 1266. esztendőben terra-ként tüntetik fel, ekkor valószínűleg nem lakják. A tatárjárást túlélt falunak tarthatjuk az először 1326-ban említett (szintén határos) Káka vagy Kákaszeg nevű települést. A Körös kanyarulatától nevét kapó, attól délre fekvő falut a birtokos Salánk fiainak osztozkodásakor a Buda nevű fiú kapta meg (GYÖRFFY 1963. 508). Békés megye általunk vizsgált területéről korai írott források nem maradtak fenn. Nemcsak az Árpád-kor településeiről, birtokviszonyairól nincs adatunk, de a XIV. századi állapotokat sem ismerjük. Az uralkodó 1436-ban Hunyadi Jánosnak adományozott egy sereg Csongrád és Csanád megyei falut és pusztát, köztük Zelemérest (KRISTÓ 1981. 53.). Ezzel létrejött a szentandrási uradalom, mely a gyulai várbirtok keleti szomszédja lett. 1456-ban Hunyadit megerősíti birtokaiban V. László király, ezenkívül új adományokkal gyarapítja. Ezen oklevélben immár másodszor bukkan fel a helynév (BLAZOVICH 1996. 318.). Zeleméres 1456-ban már puszta, a
