Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Türk A.: A szentesi régészeti topográfia
26 Türk Attila illetve a vizsgált területet ábrázoló régi térképek bemutatása. A teljes leletanyag összefoglalása alapján részletes településtörténeti összefoglalás készül, korszakonként felosztva a szócikkek írói között. A tájékozódást segítő mutatók mellett, a kiemelkedő leleteket 200 táblán közöljük fotóban, illetve rajzban. A szentesi régészeti topográfia előzetes eredményei A munka kiemelkedő tudományos haszna, hogy nagy mennyiségű közületien anyagot tesz hozzáférhetővé a kutatás számára. A régi lelőhelyekkel kapcsolatban a szakirodalomban bevett hibás információkat pontosít, illetve sok, eddig szórványnak tartott lelőhelyet sikerült azonosítani. Jóllehet, a felszíni telepnyomok és szórványleletek csak korlátozott mértékű következtetések levonására alkalmasak, a terepbejárásokon előkerült új leletek szinte valamennyi régészeti korszakkal kapcsolatban bővítették ismereteinket Szentes múltjáról. Az újkőkor korai szakaszából a Körös-kultúra fehér pöttyös festésű kerámiatöredéke került elő egy lelőhelyen, Szentestől északra a Körös mentén, melyet a kutatás a kultúra legkorábbi periódusának emlékei közé sorol. A Körös-kultúra további, nagy számban ismertté vált lelőhelyén főként a kultúra kései időszakából származó, ún. protovinca típusú leletek dominálnak. A neolitikum középső szakaszában az Alföldi Vonaldíszes Kerámiakultúra lelőhelyek számának sűrűségét emelhetjük ki, illetve a Szarvas- Érpart csoport leleteinek közös előfordulását a Szakálháti-kultúra emlékeivel. A késő neolitikumból a Tiszai-kultúra horizontális telepeinek száma gyarapodott. A kora rézkorban a Tiszapolgári-kultúra lelőhelyein a kultúra Tiszaug- Kisrétparti csoportjának kerámiaanyaga dominál, míg a középső rézkorban, a Bodrogkeresztúri-kultúrával kapcsolatban az tekinthető eredménynek, hogy a korábban ismert temetők mellett, telepeiket is sikerült felfedezni. A késő rézkorban eddig csak Szentes-Ilonapart lelőhelyről ismert Protobo- lerázi-kultúra több, felszíni telepanyagban is előfordult. Csekély mértékben ugyan, de a Badeni-kultúra lelőhelyeinek száma is gyarapodott. A kora és középső bronzkort továbbra is leletszegénység jellemzi. A kora bronzkort egy-két Makó- és Nagyrévi-kultúrához köthető lelőhely képviseli, a középső bronzkorból azonban mindössze néhány szórvány edényt ismerünk a Magyar Nemzeti Múzeum Szentesről származó őskori anyagában. A késő bronzkort a Halomsíros-kultúra szórványos telepei mellett a Gáva-kultúra nagyszámú lelőhelye és gazdag leletanyaga jellemzi. Megfigyeléseink szerint a Gáva-kultúra telepeinek egy részén folyamatos volt a megtelepedés a kora vaskorban is.
