Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Türk A.: A szentesi régészeti topográfia
24 Türk Attila második világháború után önállósult Cserebökény 1973-ban ismét Szentes része lett, északnyugaton hasonlóan Szenteshez csatolták 1977-ben Magyar- tést a Körös mellett, mely előtte soha nem volt Szentes része. A határrészek elnevezéseivel és történetével kapcsolatban nagyon hasznos volt számunkra Zsíros Katalin 1990-ben megjelent, Szentes földrajzi neveit összefoglaló munkája, melynek segítségével számos régi lelőhelyet sikerült beazonosítanunk (ZSÍROS 1990). A földrajzi határok kapcsán kell megemlíteni, hogy a szentesi régészeti topográfia nemcsak szerkezetében illeszkedik a korábbi topográfiai kötetek sorába, hanem földrajzilag is, ugyanis a vizsgált terület északon határos a szarvasi járással, melynek feldolgozása már megtörtént (MRT 8). A terepbejárási módszerek A terepbejárási módszerek tekintetében a magyarországi régészeti topográfiában általánosan bevett elméleti és gyakorlati módszereket alkalmaztunk, melyeket a MTA Régészeti Intézete és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága által, Békés megyében végzett terepbejárásokon személyesen, a gyakorlatban is megismertünk. Az elméleti felkészülésben sokat segített Jankovich B. Dénes: A felszíni leletgyűjtés módszerei és szerepe a régészeti kutatásban című, 1993-ban megjelent írása, valamint a már megjelent tíz topográfiai kötet. A szentesi topográfiai kötet előkészítő munkái A terepbejárás befejezésével hozzáláttunk az első Csongrád megyei régészeti topográfia kötet előkészítéséhez, mely Szentes város régészeti lelőhelyeit tartalmazza. Első lépésben a lelőhelyek adatait bevittük az Ariadne nevű adatbáziskezelő számítógépes programba, melyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adott közre egy egységes országos számítógépes lelőhely nyilvántartás megteremtéséhez. Ennek keretében véglegesítettük a lelőhelyek sorszámozását, az azonosított és azonosítatlan lelőhelyeket külön számoztuk egytől kezdődően. A korábban azonosítatlanként számon tartott lelőhelyeket áttekintettük, és ahol a helymeghatározás maximum 500 m pontossággal elvégezhető volt, azt áttettük az azonosított lelőhelyek közé, a szócikk fejlécében feltüntetve a helymeghatározás pontosságának méterben kifejezett értékét. 1999 végétől a topográfiai leletanyag szakdolgozatokban leírt kormeghatározásait és tárgyleírásait Szabó János József (őskor), Vörös Gabriella (népvándorláskor) és Béres Mária (középkor) ellenőrizte és pontosította. Részletesebb és egységes tárgyleírások készültek, melyek a töredékekből kikövetkeztethető kerámiatípusokra, illetve azok egymáshoz viszonyított
