Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Türk A.: A szentesi régészeti topográfia
22 Türk Attila zó határrészeken. Az egykori szentesi járáshoz tartozó további 13 település3 terepbejárása ekkorra már részben befejeződött, illetve készült. A szentesi topográfia készítői elsőként tűzték ki célul a város teljes területét felölelő módszeres terepmunkát. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a Koszta József Múzeum régészei korábban nem végeztek terepbejárásokat a szentesi határban. A 19. sz. végétől működő szentesi múzeum munkatársai rendszeresen járták a gyűjtőterületet egy-egy leletbejelentés nyomán, vagy új lelőhelyek után kutatva. Néhányat kiemelve közülük a teljesség igénye nélkül: a 60-as években Csalogh József a Szentes környéki halmokat gyűjtötte össze és mérte fel, később Rózsa Gábor és Vörös Gabriella végzett határjárásokat kifejezetten terepbejárási céllal, pl. Várháton, Fertőn, Szentilonán (PASZTERNÁK 1996, 4-5). Külön kell megemlékeznünk a Kovalovszki Júlia által Szentes környékén végzett, kiemelkedő jelentőségű topográfiai munkáról. Az ötvenes években, az MTA Régészeti Kutató Csoportja által irányított Magyarország Régészeti Topográfiája program előtt egy évtizeddel, az ELTE Régészeti Tanszékén már készültek topográfiai témájú szakdolgozatok4. Ezek közé tartozott Kovalovszki Júlia, Szentes környéki régészeti lelőhelyekről írt munkája is. Kovalovszki, László Gyula bíztatására, szakdolgozati témaként kezdett el a Körös-torok körüli területtel foglalkozni (LÁSZLÓ 1988, 41). Két hosszabb időszakot töltött Szentes környékén, először a másodéves kora utáni nyarat, majd negyedéves korában egy őszt. A terepmunka mellett ekkor végezte a KJM Régészeti Gyűjteményének és Adattárának feldolgozását is. Eredetileg a középkori szentesi lelőhelyek feldolgozását tervezte, azonban menetközben változtatva koncepcióján, a helyben talált nagy mennyiségű, más korszakból származó leletanyagot látva, végül is valamennyi korszakból összefoglalta a lelőhelyeket és egy lelőhelykatasztert készített (PASZTERNÁK 1996, 5-6). A Csongrádtól Szegvárig és Pusztaszertől Eperjesig terjedő terület teljes bejárása természetesen meghaladta erejét, teljességre nem is törekedett. Módszere az volt, hogy az irodalomból és adattárból ismert régi lelőhelyeket kereste fel és próbálta őket azonosítani. Munkáját a megfelelő felbontású térképek, a terepbejárásban a gépkocsi és a segítők hiánya mellett a terepbejárási módszerek kidolgozatlansága is nehezítette. Egyedüli segítsége, a később néprajzkutatóvá lett Filep Antal, akkor középiskolai tanuló volt. Kovalovszki munkája 1957-ben, a Régészeti Füzetek sorozatban jelent meg, és máig nélkülözhetetlen kalauza a Szentes múltját kutatók számára (KOVALOVSZKI 1957). 3 Árpádhalom, Csanytelek, Csongrád, Derekegyháza, Eperjes, Fábiánsebestyén, Felgyő, Mindszent, Nagymágocs, Nagytőke, Pusztaszer, Szegvár, Tömörkény 4 Pl. Kalitz Nándor tiszazugi, vagy Valter Ilona Bodrog-közi munkáit említhetjük.
