Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RESTAURÁLÁS - Szabó I: Új restaurálás - régi kincseinkből: A „szegedi MáriaTerézia”
206 Szabó Tamás alapozás hiányfoltját, amely így szerencsésen illeszkedett a környezete faktúrájába. (Nem is kellett eltávolítani!) A XIX. század végi beavatkozások előnytelen nyomai azonban rendkívül feltűnőek voltak. Átfestették a fiatal Mária Terézia egész arcát, eltüntetve annak jellegzetes „barokk pírját”. Változtattak a szemek vonalán és színén, sötétebb tónusú lett a mellkas. Módosítottak a csipkeszegélyen, a palást egyes részein is (újabb hermelinfarokkal „gazdagították”!). Jelentős áthúzásokat végeztek a selyemruha mélykék színén és a bal kézfejen. A napjainkra a teljesen leromlott vásznon két nagyobb lyuk is keletkezett. Az alap- és a festékréteg hiánya különösen a széleken volt jelentős. Az egész képet bebamult fenyőgyanta-lakkréteg fedte. Az eredetileg sima festékréteg „háztetősen” felkagylósodott a sűrű repedésháló vonalainak mentén. A feszítőkeretnek használt ékelhetetlen vakrámán a vászon megereszkedett. A jobbkaron és a nyaki részen feltehetően a közelmúltban próbatisztítást végeztek, aminek nyomai jól kivehetők a dokumentáció fotóin. A festmény helyreállítási módja és eljárása A restaurálás során a szakmai elvárásoknak megfelelő, tudományos igényű helyreállításban a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Információs Részlege és a Magyar Szépművészeti Múzeum Restaurátorműhelye is közreműködött. A pénzügyi támogatás jelentős részét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatósága, valamint a szegedi Móra Ferenc Múzeum biztosította. A helyreállítás során az előzetesen elvégzett vizsgálati módszerek (lumi- nescens-, infravörös- és elektromikroszkópos felvételek) segítségével az addig szemmel nem látható részek is tanulmányozhatóvá váltak. Pontos képet nyertünk a mű készítésének technikájáról, a beavatkozások kiterjedéséről. A luminescens fölvételeken jól nyomon követhető volt a régi és az újabb lakkozások mértéke, ill. az utolsó lakkozást követő javítások nyomai. Az arc mélyebben fekvő festékrétegeiről készített színes és fekete-fehér infrafotók egyértelműen pontosították a legkorábbi sérülések és átfestések határát. Az alap- és festékanyagból vett minták 100 és 200x-os nagyítású színes elektromikroszkópos fölvételei kitűnően szemléltetik a festék rétegszerkezetét. A helyreállítási munkát a vászonra festett olajkép (148,5 cm x 98 cm) állapotának fotódokumentálásával kezdtem, a minták alapján pedig megkezdődtek a tudományos vizsgálatok. A díszrámából kibontott festményt portalanítottam, majd lefejtettem a durva megmunkálású, szakszerűtlen vakrámáról. A vászon hátoldalról ugyanekkor távolítottam el azokat a kisebb textilfoltokat, melyeket a lyukak befoltozására enyvvel ragasztottak fel. A kép szélének töredezett sérülései miatt - és a még mozgó festékrészek
