Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Kürti B.: Móra nyomában Kiszomboron
18 Kürti Béla FÜGGELÉK Móra Ferenc: Kis-Zombor Száz esztendővel ezelőtt írták Magyarországról az első nagy földrajzot. Még pedig Fényes Elek írta, több nemes vármegyék tekintetes táblabírája. Hát nem volt olyan nagy tudós az öreg úr, mint Humboldt Sándor s nem vesződött annyit az orografíával és hidrográfiával, mint Hunfalvy János, de a magyar városokról, falvakról, pusztákról többet tudott, mint egy egész statisztikai hivatal. S amit tudott, azt meg is írta, érthetően, világosan, magyarán, tekintet nélkül minden sajtótörvényre és becsületvédelmi törvényre. Amikre ugyan nem is tekintgethetett volna, mert azok még akkor nem voltak kitalálva. így aztán tudós Fényes Elek meg merte írni egy derék alföldi faluról, aminek én a nevét sem merem kiírni, hogy „lakosai leginkább marhalopásból élnek”. Hátha én földrajztudós volnék és honismét szerkesztenék a Tisza-Maros szögéről, abba én okvetlen azt írnám Kis-Zomborról, hogy az nemcsak azért nevezetes hely, mert ott a hangyák is repülnek s azok olyankor igen mérges bestiák, — hanem az a különössége is meg van, hogy ott a népek nincsenek egy hiten Hinkó nénivel. Majd mindjárt megmondom, ki ez a Hinkó néni, de a történeti sorrend szerint a fiát eresztem előre, Hinkó Andrást. Hinkó András szép szál ember és - a Tisza innenső oldaláról nézve - szokatlan értelmes gazdaember. Embercsontokat hányt föl az ekéje, meg valami furcsa kis bögrét is. Már most az orthodox magyar hit szerint, amiben Tiszán innen egyezik űr és paraszt, a kis bögrét Andrásnak agyon kellett volna lépni. Nemcsak azért, mert így legkönnyebb megtudni, van-e benne arany, hanem mert ezt így szokta csinálni minden rendes ember. Sőt a tradíció azt is megköveteli, hogy a cserepeket még háromszor olyan mélyre leássa az ember, mint ahol találta őket, nehogy a múzeum megérezze a szagukat. András azonban azt cselekedte, mint elvetemedett eretnek, hogy a bögrét behozta a múzeumnak és csak azt kérte érte cserébe, mondják meg neki, miféle nemzetbeli gölöncsér csinálta azt. S mikor meghallotta, hogy annak a gölöncsérnek már négyezer esztendővel ezelőtt eltörött a mécsese, András azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy az még Kossuth apánknál is régebben lehetett, alighanem a bronzkorban volt. A második meglepetés az volt, hogy amikor azt kérdeztem, körül lehetne-e ott nézni egy kicsit az ásóval, Hinkó András első szóra azt mondta, hogy ő azt nagy tisztességnek veszi. Erre aztán kiadtam az ordrét a személyem körüli miniszternek, Kotormány Jánosnak, hogy hajnalban ki kell menni Kis-Zomborra, ott fel
