Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Vass E.: Az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus egy résztvevő szemével
Az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus egy résztvevő szemével 153 Törökországba. Pedig a török ellenségünk vöt. Mégis mán a Nyugat élű oda köllött menekűni. Az oroszokhon nem menekűtünk. Se a románokhon. Azokat szerettük legjobban mindnyájan. Azok is olyan szöröncsétlenök. Játszottunk az utcán kisgyerökkorunkba, összefogódzkodtunk: Kis kácsa fürdik fekete tóba, anyjához készül Lengyelországba. Fordulj ki, fordulj ki aranyos Rózsika! Akkó az kifordút, mi körbe. Még iskolába se jártunk, de tudtam, hogy van Lengyelország. Anyámtú kérdöztem, hun van. Nincs. Csak vót. Nincs Lengyelország. Nem vót akkó, az én kisgyerekkoromban.” Az idézet végével kapcsolatban annyit jegyzek meg, hogy találtam egy tankönyvet, amit a század elején használtak. Ebben Lengyelország történetéből a XVIII. századi felosztás története szerepel," és nyilván Jenei Gábor édesanyja ez alapján adta fiának az említett választ. Méghozzá abban az időben, amikor Magyarországot is hasonló események érték. II. Háború és béke A háború kitörésének veszélye, Hitler növekvő hatalma Jenei Gábort is megérintette. Arra is emlékezett, hogy Hitler nem engedte el a német katolikusokat a kongresszusra. A békével kapcsolatban számára a pápának a vatikáni rádióállomás leadóján keresztül közvetített beszéde volt jelentős, mely május 29-én, a kongresszust záró vasárnapon a Hősök terén félmillió ember* 12 előtt tartott misén hangzott el. Ebből Jenei Gábor a „méltóságteljes békét” kívánó kifejezést jegyezte meg.13 Emellett az ünnepi hangulat, a közös imádság is abban erősítette meg, hogy ez a béke valóban lehetséges. Ám nem így történt. III. Szent és profán Szükségesnek tartom az Eucharisztikus Világkongresszus átmeneti rítus felöli megközelítését. Arnold van Gennep14 volt az a néprajzkutató, aki megalkotta az átmeneti rítus fogalmát. Ennek három szakaszát különítette el, az elválasztót, az eltávolítót és a beépítőt. E szempontból vizsgálva az Eucharisztikus Világkongresszus a profán, hétköznapi térből és időből a szakrálisba való átlépést jelentette, hiszen Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Ezt az állapotot a megtisztult, újjászületett léleknek a hétköznapok világába való visszatérése követte. Ezt az ünnepi hangulatot segítette elő Budapest feldíszítése, az éjszakai díszkivilágítás is, ami a látogatókat a „fény szigetére”15 varázsolta. " Marczali H. - Földes G. 1906, 97-99. 12 A XXXIV. Nemzetközi... 1938, 220. 13a béke méltóságát, amely a Magyar Nemzetet illeti.” A XXXIV. Nemzetközi... 1938,218. 14 Gennep, A. 1960. 15 A XXXIV. Nemzetközi... 1938, 54.
