Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Markos Gy.: Halottak húsvétja
144 Markos Gyöngyi hoz hívták és vendégül fogadták Isten nevében” - olvashatjuk Csordás István tanulmányában.11 Napjainkra a közös étkezésből is megmaradt néhány elem. A szertartás előtt a résztvevők a kápolna előtt elhelyezett asztalkára rakták ki az otthonról hozott süteményeket, amelyek között megtalálható volt a hagyományos kalács is, de megjelentek egyéb készítmények: pl. többféle pogácsa és a - ma már a vendéglátás egyéb alkalmaival is elfogadott - bolti, „zacskós” sütemények. Megmaradt az egymásközti kínálás szokása is. Mi, mint kívülállók, szintén részesültünk a megvendégelésből, s nem illett visszautasítani: az elhunytak lelki üdvéért kellett elfogyasztani. A halottak húsvétja régi szokásából hagyományőrző családoknál megmaradt még, hogy a sírra annyi üveget helyeztek el, ahány halottat temettek oda. Ellenpélda erre a nemrég elhunyt Lázár Eszter, aki a vásárhelyi ortodox közösség gondnoka volt. A szenteléshez mégis csak egy üveg bort helyeztek el. Azt a rokonok, a hagyományoknak megfelelően, a sír lábánál helyezték el a szertartás alatt. Adatainkból a változások is megfigyelhetők. Régi leírásokból tudjuk, hogy valamikor a temetőbe körmenettel érkeztek a hívők. Ma szinte mindenki gépkocsival érkezett a temetőbe, s néhá- nyan kerékpárral. Szintén régi leírásokban szerepel, hogy a halottak húsvétján csak nők vehettek részt. Ma vegyes összetételű résztvevőkkel találkozni, egész családok voltak a temetőben, még néhány gyermek is. A résztvevők közlése szerint, régen csak vörösborral folyt a sírok megszentelése, ma már fehérborral is találkoztunk. Mind a vörös, mind a fehérbor műanyag flakonban is! Az említetteken kívül feltűnő volt, hogy egyre nagyobb számban találhatók a temetőben olyan sírhantok, melyeket betonnal fedtek le. A földdel- virággal borított sírok szentelése sokkal természetközelibb életszemléletet tükröz, s - szerintem - közelebb áll a szertartás lényegéhez. Megfigyelhető volt, hogy a résztvevő fiatalok közül nem mindenki ismerte a szertartás menetét, egészét. További kutatást igényel még a vásárhelyi görögkeleti halottkultusz ösz- szehasonlító vizsgálata és a régi leírásokban is szereplő szokáselem egykori meglétének vizsgálata. Csordás, 1968.
