Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Markos Gy.: Halottak húsvétja
MARKOS GYÖNGYI Halottak húsvétja- Hódmezővásárhely, 2001. április 22. Hódmezővásárhely készülő néprajzi monográfiájához kutatva, a temetési szokások gyűjtése közben találkoztam halottak húsvétja néven emlegetett hagyománnyal. A halottak húsvétja nem más, mint a görögkeleti vallásúak körében gyakorolt halottakról való megemlékezés. A keleti egyház kalendáriuma a halottakról való megemlékezést nem a latin hagyományban ma is meglévő őszi (novemberi) időpontban, hanem húsvét táján írja elő. A húsvéti halotti megemlékezés azonban mélyen gyökerezik az ortodoxia liturgikus hagyományában, és ma is élő gyakorlat a hazai szerbek és románok, valamint a környező országos görögkeleti népei körében. Töredékeiben Hódmezővásárhelyen is él még ez a szokás. A keleti kereszténységgel a magyarság már a honfoglalás előtt megismerkedett. A 11-12. században Magyarországon bizánci monostorok működtek (Veszprémvölgyi bazilita apácák monostora, dunapentelei, Csanádi monostor), amelyek a nyugati egyház egyre erőteljesebb térhódítása következtében fokozatosan vesztettek jelentőségükből. Az Árpád-korban a bizánci kolostorok lassan elnéptelenedtek, ill. latin szerzetesekkel töltődtek fel. A 13. században a magyar keleti szertartású egyház latinizálása lényegében befejeződött.1 A keleti egyház a 15. század végén jelenik meg újból, elsősorban ortodox szerb telepesek révén. A kutatók vitatják, hogy e két évszázad alatt mennyire volt jelen a magyarság körében ez a hit, lehet e az itt talált szláv lakosság továbbélésének tekinteni. Sarosácz György megfogalmazása szerint: „A hazánkban élő délszlávok horvát és szerb etnikai csoportját semmiképpen sem tekinthetjük a honfoglaláskor itt talált szlávok egyenes utódainak, hanem jövevényeknek, akik a történelem különböző évszázadai alatt jöttek be, önként, hívásra, vagy kényszerből, és egy szűk őslakosságra települtek le, amely a nagy migrációk során teljesen felszívódott.”1 2 Tehát: a környező népek beáramló csoportjai segítették a keleti kereszténység megerősödését. Ä délről és keletről betelepülő szerbek és románok magukkal hozták vallásukat is, és sokáig ellenálltak mind a szertartásváltozást célzó, 1 Bartha, 1990. 425. 2 Sarosácz, 1973. 385.