Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Szűcs J.: Ház-család-ipar együttese a 20. század végén Csongrádon
Ház-család-ipar együttese a 20. század végén 131 1989-től létrejött iparszerű kisvállalkozások egy része kényszervállalkozás volt, de ezek nem tartoznak vizsgálatunk körébe.) A jelzett változások közben jöttek létre az alábbi, vázlatos családtörténetekkel bemutatott üzletek és műhelyek. Csongrádon az 1950-es, 1970-es években az ipar megtartása az általam megismert iparosok közül Pintér Jánosnak, megszerzése Csatári László késesnek sikerült. Mindketten műhellyel, biztos szaktudással rendelkeztek, mai szóhasználattal élve, képesek voltak önmagukat menedzselni. De az ő műhelyeik napjainkban már nincsenek. Nézzünk meg néhány, 2001-ben is családi vállalkozásban működő ipart, boltot. A Füsti cukrászda Szentesen és Csongrádon is van. A cukrászatot alapító Füsti Molnár Lajos (sz. 1943) érettségi után cukrász lett. Foglalkozása választásában nem volt közvetlen családi mintája. Édesapja pénzügyőr volt és a második világháborúban meghalt. Ismerős orvos tanácsára lett cukrász. (Bugyi doktor úr mondta: - Ennivalóra mindig szükség van.) Szentesen a Petőfi étteremhez, szállodához csatlakozó cukrászdában tanult Hegedűs Kálmánnál. Ebben az időben ezen az egy helyen lehetett cukrászatot tanulni.(F. M. L. volt mesterével napjainkig is jó barátságban van.) Majd felszabadulva Mindszenten, a Szenteshez közeli nagyközségben kezdett szakmájában dolgozni. Feleségével, a helyi születésű Kis Ilonával is ott ismerkedett össze, aki vendéglátóipari szakközépiskolában felszolgálói és üzletvezetői végzettséget szerezve, vendéglátósként dolgozott. (A vendéglátós meghatározást ö használta.) Összeházasodva 1966-tól 5 évig Fábi- ánsebestyénen, egy Szenteshez közeli községben állami cukrászatot vezettek. A feleség kérésére Szentesre jöttek. A férj a helyi ÁFÉSZ-nél osztályvezető lett. Továbbképzésen megismerkedett egy a cukrászatát Kaposváron felszámoló kollegával. A Trabantra gyűjtött pénzükből megvette a dunántúli műhely berendezését. Ez 1972-1973-ban volt. Önálló cukrászatát indulásképpen édesanyja házában, a városközponthoz közeli Bocskai utcában nyitotta meg 1974-ben. A családi ház kamráját üzletnek rendezték be, a folyosó egy részéből műhelyt alakítottak. Itt az anya és a vendéglátós képzettségű feleség segítségével nyílt meg a cukrászda. (Ekkor egy - félállásban működtetett - „maszek” fagylaltozó, a Nagy Lászlóé volt a városban.) A házat a városrendezés miatt néhány év múlva kisajátították. 1977-ben az akkori nevén Hámán Kató lakótelepen kaptak lakást, egyben helyet a cukrászatnak. Ebben a társasházi lakásban hosszabb ideig az anya lakott, aki a családi cukrászatban dolgozott, segített a családnak, főként András születése után mindaddig, amíg egészséggel bírta. (A tejfölös pogácsa ma is az ő receptje szerint készül.) A lakótelepi cukrászat 1977-től napjainkig folya
