Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Mód L.: A fokok szerepe az ártéri gazdálkodásban Szentesen a XVIII-XIX. században
A fokok szerepe az ártéri gazdálkodásban Szentesen a XVIII-XIX. sz.-ban 113 fokok szerepelnek, a tényleges halászat feltehetőleg azokban a tavakban és morotvákban folyhatott, amelyeket e csatornák kötöttek össze a Tiszával, a Körössel vagy pedig a Kurcával. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a fokokon elhelyezett halmegállító szerkezetekbe alkalmasint kisebb fogókészülékeket is beépítettek, ami után haszonbérletet kellett fizetni. A Károlyi árvák vagyonát számbavevő összeírás a halászó vizek bemutatása során a szentesi határban található tavakat (Lándor, Sártó, Taplika, Téré) fokaikkal együtt sorolja fel, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a fok és a tó egymástól elválaszthatatlan, szorosan összetartozó fogalomnak számított.8 A fokokon elhelyezett rekesztékeket a források egyöntetűen lészának vagy léczának nevezik. E szerkezetek elsődleges szerepe a folyó medréből az áradással kihúzódó halak visszatartására, megállítására szorítkozott. Erre találhatunk utalást abban az 1813-ban lefolytatott perben, amelyben Kovátska János elmaradt pénzét követelte a halászati jogot árendáló Gyuricza testvérektől: „Panaszképpen azt is elől hozza Kovátska János hogy én Gyuritza Marton nem engedtem halászni a Tótth nevezetessen a Csiga Tavat, jól lehet, hogy egy keskeny részit be lészázta ugyan, de Szelevén felől való részit veszendőben hagyva amelybűi a halak kimentek és a hínár és Gasz miatt is nem lehetett halászni.”9 A fokok elzárása többféle technikával történt. Előfordult, hogy földhányással tömítették el a vízfolyást, de gyakrabban alkalmazott módszernek számított a fából épített, gerenda- vagy lécvázas rekesz. A fokokon keresztül a kiáramló víz öntözte, termékenyítette a rétséget, az ártéri legelőket, kaszálókat is. Száraz, csapadékmentes időszakokban az öntözött területeken termett széna biztosította a jószágállomány számára a takarmányt. Végső soron ezzel magyarázható az is, hogy a fokok elzárása és kinyitása a városi tanács hatáskörébe tartozott. E vízfolyások megfelelő módon történő működtetése tehát kulcsfontosságú volt az adott közösség számára, hiszen a lakosság megélhetése, gyarapodása az árutermelő állattartáson alapult, ami megkívánta a határban elterülő legelők és kaszálók állandó gondozását.10 A rétségek megfelelő időben történő elárasztását, illetve az árvíz levezetését a fokok elzárásával és kinyitásával biztosították. A szükséges munkálatok elvégzéséről a város alkalmazásában álló mérnök, vagy a réteket a kiosztás előtt átvizsgáló küldöttség tett javaslatot, amit a tanács a döntéshozatalnál természetesen figyelembe vett. A legtöbb problémát a fokok lécákkal történő elrekesztése, azaz az apadó víz visszatartása 8 CsML SzF IV. A. 4. 8. Csongrád vármegye árvaszékének iratai. A Károlyi árvák vagyonának összeírása. 1808. 64. 9 CsML SzF V. A. 102. b. 6. Szentes város tanácsának iratai. Tanácsülési iratok. 1813. 1390. 10 Bellon Tibor 1987. 113-130.
