Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

lettek, tél következett, el lehet gondolni mennyit szenvedtek. Hála Istennek ilyenben részünk nem volt. A Tiszáról már sok szépet írtam. Most visszatérek a régi időkre. Családom tagjai érzelmileg Habsburg ellenesek voltak. Józan belátásuk szerint 67-esek, Deák pártiak. Apám, nagyapám, nagybátyám sokat emlegették ezeket az időket. A vesztes 48-as szabadságharc előtt dédapánk tiszttartó volt a Károlyi birtokon. A fiatal Károlyi grófnak menekülnie kellett. Dédapánk olyan megbízható volt, hogy csak ő tudott az ifjú gróf meneküléséről. Éjszakának idején indult lóháton. A nyeregben lezárva pénz, iratok, drága ékszerek voltak. Két kulcs volt hozzá, egyik a menekülőnél, a másik dédapánknál volt megőrzésre. A menekülés sikerült. A jobbágy felszabadítás után a Károlyi családnak veszteségei voltak. Dédapát végkielégítették. Dédapánkról vannak történetek, miszerint kemény természetű, hirtelen haragú ember volt. Rózsa Sándor a betyár ráüzent, hogy meghatározott mennyiségű pénzt adjon át a megjelent embernek, aki éjszakának idején hozzá behatolt. Dédapa rákiáltott „tudom ki vagy, megismertelek", „hogy mertél bejönni?" Csúnyán lehordta, vadászpuskával megfenyegette. Az ember megijedt, azt mondta, hogy őtet fenyegették, hogy az életével lakol, ha nem megy. Elrohant, de dédapa újabb üzenetet kapott, hogy meghatározott ideig meghatározott mennyiségű pénzt, a kijelölt szárkúpban a legtávolabbi tanyáján helyezzen el, mert ha nem, az életével lakol. Ezt a történetet férjem a borbélynál hallotta, az emberek jót nevettek, hogy dédapának részletfizetésben kellett beismerni, ki az úr széles e határban. Hosszúszárú nagy pipájáról is nevezetes volt. A házuk előtti „gangon" is sokszor látták pöfékelni. Apám úgy emlegette, hogy ők tudták már, hogy mikor jön a nagyapjuk, mert a házuk hosszú deszkakerítése fölött bőven pöfékelt, bodorodott, a füstkarikák mutatták, hogy hol halad. A nagyszülők szerették az unokákat és azok is őket. Férjem beszélt olyan emberrel, akinek az apja mentette a Kossuth gyerekeket. A falu azt a családot, mint tisztességes embereket ismerte. Bizonyára azért is bízta rá Kossuth a gyerekeit. Egy este későn érkeztek, parasztkocsival, Szegvárra. Bélák Mári nevű gazdaasszony házában várták őket. Az éjszakát a kertben lévő alagút nyílásában töltötték a gyerekek. Ez a ház, ami volt házunk közelében, a mai Hunyadi utcában van. A mi időnkben egy Szép nevű kovács lakott ott. Egyszer a kovács átüzen Apának, hogy a kertjükben furcsa üreget találtak. Apu megnézte, rá lehetett mondani, hogy hasonlít alagút nyílására. Itt tölthették az éjszakát a Kossuth gyerekek. Ez is azt igazolja, hogy igaz lehet az alagút legenda, amiről a falusi öregek beszéltek. Amikor a szomszéd Ivanovék új házukat építették, találtak jó mély üreget, ami munka közben beomlott. Voltak olyan idős emberek, akik a várbörtön bontásakor rátaláltak alagút nyílására, ez a várhoz vezetett. Jó 81