Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)
ZOMBORI István: Jaksa János élete és családja
Jaksa János élete és családja ZOMBORI ISTVÁN Jaksa János (1904-1981) a 20. századi magyar múzeológia egyik kiemelkedő, ugyanakkor saját környezetén túl alig ismert személyisége. Ahhoz a lelkes, élete utolsó pillanatáig lankadatlanul dolgozó, szervező nagy generációhoz tartozik, amely mindig természetesnek tartotta, hogy saját személyes problémáin túl környezetét gyarapítsa, előbbre vigye, amely egyúttal mindig a magyarság múltjának, hagyományainak föltárását, oktatását is jelenti. A jelen kötetben szereplő Jaksa János élete sok szempontból a 20. századi vidéki magyar értelmiség egyik jellegzetes példája, más tekintetben viszont egy különleges, kivételes életút. A kettő, a tipikus és az egyedi, az élet különböző időszakaiban - a 20. századi magyar történelem különböző időszakaiban, — részben szükségszerűen, részben a véletlen következtében alakult úgy, ahogy itt olvasható. A kötet összeállítása kapcsán igyekeztünk a fönnmaradt dokumentumok és a családi visszaemlékezések rendelkezésünkre álló anyagát oly módon vegyíteni, hogy ebből egy viszonylag tárgyilagos kép kerekedjen ki. Ugyanakkor, mivel nem olyan politikusról van szó, akinek működése levéltári források sokaságával igazolható, érthető, hogy a szubjektív elemek nagyobb szerepet kapnak. A történet megértése szempontjából elsősorban az az érdekes számunkra, hogy a több ezer más tanítóhoz képest milyen egyéni és családi körülmények működtek közre Jaksa János sorsában. Elete folyamán, valamilyen módon mindig arra törekedett, hogy a magyar múltat föltárja és a közvetlen környezete, tágabb értelemben a magyar nemzeti érdeklődés számára megőrizze és bemutassa. Ez a tevékenysége emelte őt olyan emberek társaságába mint a különböző múzeumok igazgatói: Móra Ferenc, Csallány Dezső, később Trogmayer Ottó. Az is jellemző, hogy ezeket a feladatokat saját maga akaratából, anyagi haszonszerzés nélkül végezte. Sőt sok esetben ez irányú munkássága más, egyéb pénzkereső lehetőségektől szólította őt el, illetve ezen munkája sokszor neki magának szellemi, fizikai és alkalmanként anyagi áldozatába került. Az is megállapítható, - elsősorban az alább bemutatandó, felesége által készített család-történet szolgáltat erre bizonyítékokat, - hogy ez a fajta tevékenysége és „megszállottsága" átragadt feleségére és szűkebb környezete több tagjára is. Ily módon felesége írásából kiérezhetjük azt az őszinte lelkesedést, sőt szenvedélyt, amellyel arra törekedett ö maga is, hogy férjének hű segítőtársa legyen és miközben ezt a munkát végezte, maximális elismeréssel tekintett a munka irányítójára, Jaksa Jánosra. 7
