Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

Édes fiam azt a kislányt vesd ki a fejedből, Nem érdemli, hogy szeressed szívedből, lelkedből. A minap is azt beszélte, szebb, gazdagabb kérte. Édesanyám de a szívem majd meghasad érte. * Két kis fehér bárányfelhő úszott lassan az égen, Majd elveszett mind a kettő a tengernyi kékségben. Leány volt az egyik, fodros volt a ruhája Egy szerelmes felhőlegény titkon járt-kelt utána. De egy irigy kósza szellő Tört rájuk hirtelen, Két kis fehér bárányfelhő Sír azóta szüntelen. * Ezek a nóták közismertek voltak, énekelte úr és paraszt, városi és arisztokrata fiatal. Mindenkié voltak ezek a nóták. Volt olyan, hogy senki sem tudta honnan ered. Letörött a kutam gémje Hogy itatok holnap délre, Szalagot kötök a gémre, de gémre, Úgy itatok holnap délre. Volt egy olyan nóta, amelyiknek ismertük a szerzőjét. Erzsébet királyné nótája volt a következő: Tele van a város akácfa virággal, Akácfa virágnak édes illatával. Bolyongok alattuk ébren, álmodozva, Mintha minden akácvirág nekem virágozna. (Szabolcska Mihály szerzeménye) Családtörténetek is vannak, amelyek a Tiszához fűződnek. Nagyszüleim fiatal házasként túl a Tiszán, Bakson, a Pallavicini uradalomtól kaptak több száz hold földbérletet. Nagybátyjuk, Burg jószágkormányzó juttatta őket hozzá, mivel anyagilag lekötelezettje volt a Vangel családnak. Dédapánk nagy összegre volt kezese, amit tisztázni nem tudott, és azért a kezes dédapánk fizette ki. Ott jól ment a soruk, együtt legeltek az ő és az uraság lovai. A fő felelős volt a csikós, segítője a fiatal bujtár. Nagyanyának elárulta a bujtár a csikóst, hogy az betyár. Ebben az időben élt a betyárvilág. A betyárok kint éltek a szabadban. Némelyek ártatlanul lettek betyárok, valami szerencsétlenség okáért lettek földönfutók, mások bűnözök voltak. Szokásuk volt a ló 75