Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

mölcsös, olyan fajtákkal, ami most már nem ismert. Jóízű, kevés gondozást igénylő fajták voltak abban az időben, kár, hogy már nincsennek. Sok-sok gyümölcsöt ettünk. Nekünk gyerekeknek nagyon jó dolgunk volt, jól el lehetett tűnni látótávolságból, a Haleszban volt ez a tanya, a Kurca mellett végig volt a föld a nagyapámé. Pál nagybátyának szeszfőzdéje is volt, jól felhasználva a tanya körüli gyümölcsös termését. Jól felszerelt mezőgazdaság volt a 40 hold föld. Arató-vetőgép, magoló, szecskavágó, kukorica morzsoló, minden, ami az akkori mezőgazdaságban volt ismeretes. Sok disznó, ezeket naponta végighajtották a tanyaterületen, azután nagy dézsákban vitték az ennivalójukat, hosszú vályúkból ettek a disznók. Jól legelő tehenek, sok baromfi. A lakáshoz piros futórózsa, lugas vezetett. Bőség, jólét. Mindszenten nagy házuk volt, ikerház, két családnak alkalmas, a ház mindkét oldalán külön bejárat. A jómódnak egyszerre véget vetett a háború. Mind a két nagybátyám épen hazakerült, de itthon csak a leromlott gazdaságot találták. Nagyapám, akire alig emlékszem, még a háború előtti időben meghalt. A nagyanyám és a menye Zsuzsi ángyika egyedül maradtak. Zsuzsi először itt-ott, azután mind sűrűbben, végül egészen elment. Ahányszor ment, vitt amit tudott, ha nem ment másképp, titokban. Pál nagybátyám kétségbeesve látta mi történt, örökségével, feleségével és egy fiukkal, elment, többet haza sem jött. A felesége mindig csalta, amit pénzt hazahozott, elprédálta. Utóbb lókupec lett, a lovakhoz nagyon értett, de a felesége mindig rossz asszony volt. A lerombolt gazdaságból anyám csak két hold földet örökölt, apámat vádolták, hogy nem segített az anyósának. Ez csak ürügy volt, apám valóban csak szombaton este jött haza és vasárnap délután már ment is vissza. Nagyon jól kellett dolgoznia, hogy a katonaságtól való fölmentése megmaradhasson. Testvérem Antal 1910. nov. 17-én született. En a keresztségben az Amália nevet kaptam. Születtem 1912. márc. 28. Testvérem nagy erős gyerek volt, én a fiatalabb gyengébb is meg lány is voltam, uralkodott felettem, de ha szót fogadtam neki, nagyon jól megvoltunk. Szüleimnek 30 hold földje és két cséplőgép garnitúrája volt. Ez állt egy gőzkazánból, egy búzacséplőből, és egy lucernamag cséplőből. Apám látta mennyi baj van a földdel, mikor nincsen, aki dolgozzon benne. Azt mondta, tanulni kell mindkettőnknek. Valóban mind a ketten tanítói oklevelet kaptunk. 1932-ben végeztem, akkor a nagy munkanélküliség idején. 1937-ben lett állami kisegítő állásom. Férjem, Jaksa János mellett, aki akkor a pusztaszeri iskola igazgatója volt. 1937. aug. 12-én volt az esküvőnk. Férjem legkisebb öccsét, Balázst mi taníttattuk, ami nagy nehézségek árán sikerült, háborús idők voltak. A községi főjegyző valahogy kipuhatolta, hogy az én állásom férjem mellett tulajdonképpen „betegszabadságos" szám alatt volt. A me69