Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

Mikor a tiszt meglátta dédanyát a lányával templomba készülve, pillanat alatt megváltozott. Mindent kifele, katona a lábát be nem teheti a szobákba. Szalutált és elment. Bizonyára eszébe jutott az anyja, talán felesége és húga is volt. A katonák kivonultak, többé a lakásba be nem mentek, de azon kívül mindent romboltak, prédáltak „lefringeltek" amit csak tudtak, elpusztították, meg a helyet elfoglalták a jószágok elöl, pusztították a mellékhelyiségeket, gazdasági épületeket. Gyermekkorom szép emléke nagyanyám is így ment a templomba. Bal­kezében imakönyv, láttam rajta lélekben is készülődik a misére. Nekem nagyon tetszett a szépkötésü imakönyv, ezüstláncon nagy gyöngyház sze­mek. Olyan volt, mint egy szép ékszer. Mikor hazajött, így köszönt: "Di­csértessék a Jézus Krisztus, misébe, imádságba részeltesse Isten, aki oda nem volt." A katonák idézte rossz körülmények közt, a rosszul művelt földeken kí­vül semmi sem maradt. A szép Jusztinát az alispán fia, - úgy tudom a neve Vidovich volt - vette feleségül. A három fiú kiment a tanyákra, mindegyik­nek jutott tanya. Egy tanya a Derekegyházi oldalon, egy a Zsigerháton, egy a Szőlők alatt volt. Gazdálkodók lettek. Nem lett belőlük olyan „Noszty Feri" féle naplopó. így emlegette az apám, aki nagy Mikszáth rajongó volt. Falusi lányokat vettek feleségül. Nagyapám, Gyula feleségül vette a hí­res, kitűnően dolgozó 60 holdas takácsmester lányát, Levendovics Annát. Nagyanyám, akiből dédanyánk nem tudott „úriasszonyt" nevelni, gazdaasz­szonynak kiváló volt. Ő volt az, aki a családi hagyományokat oly sokszor elmesélte. Elmondta azt is, hogy „Vangel" hogy kérte meg. Az özvegyasz­szony anyja igent mondott. Ő nagyon boldog volt, és ez elégtétel volt a csúfondáros „nagyhasú", ez volt a faluban a család csúfneve. Irigyelték őket, mert szépek és gazdagok voltak. „Mégis engem vett el Vangel" mon­dogatta még mindig elégedetten. Margit húgát meg Berkecz Sándor vette feleségül, aki még jobb parti volt, mint az ő vőlegénye. Nagyanyám haláláig szerelmes volt az urába. Másnap reggel az anyja elküldte a nagynénjéhez, hogy vigye a hírt, hogy menyasszony lett. A nagynéni is nagyon örült és három tojásból rántottát sütött neki. Ezt mindig hozzátette. Nagyszüleim eredményesen gazdálkodtak. A nagyanyám 11 gyermeket szült, 7 maradt életben. A századforduló utáni időben már minden gyerekük házas volt. Földjüket - 100 holdat - gyermekeiknek adták úgy, hogy ma­guknak haszonélvezetet sem hagylak. Az akkori pénz jó pénz volt, minden gyerekük meghatározott összegű pénzt volt köteles adni. Legfiatalabb fiuk, András maradt velük. Ő lett a gondviselő. Ezért az övé lett volna a ház 1120 négyszögöl földdel. Kontraföldek a kert alatt, ezek gyümölcsösök és takar­mány termő földek voltak. 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom