Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

Mikor a tiszt meglátta dédanyát a lányával templomba készülve, pillanat alatt megváltozott. Mindent kifele, katona a lábát be nem teheti a szobákba. Szalutált és elment. Bizonyára eszébe jutott az anyja, talán felesége és húga is volt. A katonák kivonultak, többé a lakásba be nem mentek, de azon kívül mindent romboltak, prédáltak „lefringeltek" amit csak tudtak, elpusztították, meg a helyet elfoglalták a jószágok elöl, pusztították a mellékhelyiségeket, gazdasági épületeket. Gyermekkorom szép emléke nagyanyám is így ment a templomba. Balkezében imakönyv, láttam rajta lélekben is készülődik a misére. Nekem nagyon tetszett a szépkötésü imakönyv, ezüstláncon nagy gyöngyház szemek. Olyan volt, mint egy szép ékszer. Mikor hazajött, így köszönt: "Dicsértessék a Jézus Krisztus, misébe, imádságba részeltesse Isten, aki oda nem volt." A katonák idézte rossz körülmények közt, a rosszul művelt földeken kívül semmi sem maradt. A szép Jusztinát az alispán fia, - úgy tudom a neve Vidovich volt - vette feleségül. A három fiú kiment a tanyákra, mindegyiknek jutott tanya. Egy tanya a Derekegyházi oldalon, egy a Zsigerháton, egy a Szőlők alatt volt. Gazdálkodók lettek. Nem lett belőlük olyan „Noszty Feri" féle naplopó. így emlegette az apám, aki nagy Mikszáth rajongó volt. Falusi lányokat vettek feleségül. Nagyapám, Gyula feleségül vette a híres, kitűnően dolgozó 60 holdas takácsmester lányát, Levendovics Annát. Nagyanyám, akiből dédanyánk nem tudott „úriasszonyt" nevelni, gazdaaszszonynak kiváló volt. Ő volt az, aki a családi hagyományokat oly sokszor elmesélte. Elmondta azt is, hogy „Vangel" hogy kérte meg. Az özvegyaszszony anyja igent mondott. Ő nagyon boldog volt, és ez elégtétel volt a csúfondáros „nagyhasú", ez volt a faluban a család csúfneve. Irigyelték őket, mert szépek és gazdagok voltak. „Mégis engem vett el Vangel" mondogatta még mindig elégedetten. Margit húgát meg Berkecz Sándor vette feleségül, aki még jobb parti volt, mint az ő vőlegénye. Nagyanyám haláláig szerelmes volt az urába. Másnap reggel az anyja elküldte a nagynénjéhez, hogy vigye a hírt, hogy menyasszony lett. A nagynéni is nagyon örült és három tojásból rántottát sütött neki. Ezt mindig hozzátette. Nagyszüleim eredményesen gazdálkodtak. A nagyanyám 11 gyermeket szült, 7 maradt életben. A századforduló utáni időben már minden gyerekük házas volt. Földjüket - 100 holdat - gyermekeiknek adták úgy, hogy maguknak haszonélvezetet sem hagylak. Az akkori pénz jó pénz volt, minden gyerekük meghatározott összegű pénzt volt köteles adni. Legfiatalabb fiuk, András maradt velük. Ő lett a gondviselő. Ezért az övé lett volna a ház 1120 négyszögöl földdel. Kontraföldek a kert alatt, ezek gyümölcsösök és takarmány termő földek voltak. 67