Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)
ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália
A vendégkönyvek tanúsága szerint sokan látogatják ma is, az eltelt években is, az ország minden részéből, külföldről is sokan. Amikor a távolról jött vendégeknek különösen kedveskedni akartunk, szegvári szokás szerint lakodalmas kalácsot sütöttünk, meghívtuk azokat az asszonyokat, akik a legszebb, vékonyra nyújtott rácsos kalácsot remekbe készítették társadalmi munkában, és szépen felöltözve várták a vendégeket és kínálták a kalácsot, ami nagyon fogyós volt. Egyszer magasrangú kulturális vezető, csehszlovák volt a vendég és kapott egy hatalmas gyönyörű kerek házi kenyeret. Nevettük, mert az a huncut asszony, aki sütötte, olyan nagyra csinálta, hogy csak nehezen fért be az autó ajtaján. Forgatta, próbálgatta, amíg végre be tudta tenni. Nagyon megköszönte. Érdekes, hogy erről a leletről Argentínában élő hazánkfia is tudomást szerzett és egyik könyvében megemlékezik róla. Ebben a könyvben hasonló leletről számol be az erdélyi származású író. Hancúrozó legények után került felszínre. A kezdeti érdem ott is egy tanítóé volt, az ő közreműködésével találtatott meg. Teljesült az apu nagy álma, része lett abban a nagy örömben, hogy egy értékes régészeti lelet az ő közreműködésével találtatott meg. Amikor az anyag első kiállító helyiségei a régi polgári körben kevésnek bizonyultak, sikerült anyagi áldozatok árán megszerezni a Hunyadi utcai műemlék házat. Leromlott állapotban volt. Sok munkával, költséggel sikerült helyrehozni, úgy ahogy eredetileg volt. Alig akadt már olyan kőműves mester, aki értett az ilyen házak felépítéséhez, felújításához. Amint az épület kész volt, következett az anyag elrendezése. Ezt a nagy munkát dr. Juhász Antal néprajzos, igazgatóhelyettes és a szegedi Móra Ferenc Múzeum dolgozói végezték. Férjem és én is ott voltam és dolgoztam. A parasztszobában az ágy lepedője igen szép hímzésű, az én édesanyám 1906-ban készült stafírungjából való. A suba, a rongypokróc, a sublóton levő dísztárgyaknak egy része, az asztalon levő szép szőttes és egyebek a mi családi eredetű dolgaink. Az anyaggyűjtésben az iskolás gyerekek is részt vettek, mint néprajzos szakköri tagok, apu vezetésével. Az újonnan berendezett Falumúzeum megnyitása szép ünnepség volt. Vendégek az egész országból jöttek, múzeológusok és vezető emberek. Itt emlékezem meg arról, hogy a férjem nagyon szépen festegetett. Olajképei a család féltett emlékei. Ha más idők jöttek volna biztos, hogy tehetsége révén sokra vihette volna. Amikor ö az első világháború után tanult, olyan nehéz volt a helyzet, hogy a kollégium ahol lakott, állami intézmény volt, a szülőknek természetben is kellett fizetni pl. babot, füstölt húst, lisztet, tojást és egyebeket. 106
