Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)
ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália
asszonyok szívesen végezték ezt a nagy munkát, hogy a családjuknak jó kenyeret adjanak. Sok helyen nem volt villanyáram, petróleummal világítottak. Több volt a pihenésre való idő. A kézben hordozható petróleumlámpával nem volt alkalmas járkálni, az udvaron hozni-vinni meg éppen nem. Jöttek a rövid napok, októbertől kezdve az esős idő, ekkor volt idő hosszú pihenésre. Gyerekkorunkban sokféle játékunk volt. A legtöbb játékhoz több gyerek volt. Sokszor olyan játék volt, amit nem is lehetett játszani kevés gyereknek. Fiú játék volt a „Császár nekem adj katonát". A fiúk egymástól jó távol két csoportban játszották. Az első gyerek volt a császár. Énekelte, recitálta: "Császár uram adj katonát erőset, verőset, nem egy hideglelőset. Ha nincs benne katona, jöjjön ide az a híres Pali. A kiválasztott gyerek futott és megpróbálta áttörni a szemben lévő láncot. Ha sikerült elszakítani a láncot, egy gyereket magával vitt, ha nem, akkor ő maradt ott. A játék lányege, hogy az egyik lánc elfogyott, a másik lánc lett a győztes. A fiúk nagy igyekezettel törekedtek győzelemre, mert úgy tartották, kik az erősebbek. Parittyáztak a fiúk. Hosszú, lengő fűzfavesszőn jó keményre kidolgozott sárból gombócot gyúrtak, és a pálca végére tették és nagy lendülettel elhajították. Azt mondták, így győzte le a bibliai Dávid Góliátot. Igyekeztek minél messzebb célpontig dobni. Sárból készült játék volt a puskázás. Félnedves sarat kidolgoztak úgy, hogy kőhöz csapkodták a sarat, addig, amíg az jól formálható lett, és nem ragadt. Akkor gombócot formáltak, a közepét kimélyítették, az oldalát elvékonyították, legvékonyabb a feneke lett, kis nedvesség segítségével. Kész a puska. Magasra emelték a lyukkal lefelé fordítva. Recitálták: „Hubele palánta, X. Y. csinálta (a fiú neve), akkorát szóljon, mint a város puskája, hu bele, hu bele, huh, huh, huh."! Kőre csapták, a vékony fenék kirepedt, és nagyot durrant. Minél kisebb volt a puska, annál vékonyabb hangot adott. A nagy tömegű puska nagyot durrant. Lány játék volt a kockázás. Cserép darabokból öt egyforma nagyságú kockát formáltak úgy, hogy addig dörzsölték a kőhöz, amíg megfelelő nagyságú lett. Akkor négy kockát a földre tettek szép négyszög alakban. Az ötödiket a kislány földobta, mire visszaesett a markában fogta az egyik földre dobott kockát. Mind a négy kockát ilyen módon fölkapta. Most párosával történt ugyanaz, majd 3+1, majd a négyet egyszerre. Ezt többen úgy játszották, aki elejtette a kockáját, az tovább úgy játszott, hogy megvárta, amíg rákerül a sor. Zöld csöves kukoricából baba lett úgy, hogy a felső héját kinyitották, ez lett a baba feje. A kukoricaszemekböl szeme, szája, orra lett. A kukorica selyméből a baba haja, vékony kukoricahéjból szalagot hasítottak, befonták a baba hajába. 103
