Szent István emlékezete falikárpitokon 1938-2000 (Szeged, 2001)

Pálosi Judit: Szent István kárpitok

A jeleneteket egymástól elválasztó, ki­tűnő tagoló motívumnak bizonyuló tere­bélyes fáról fontos jelentéshordozó sze­repe is kiderül figyelmes szemlélődés során. Vastag törzsének, sudarának egy- egy ponton hirtelen vége szakad, vékony kis ágakban folytatódik, mint ahogyan a természetben csonkolás után fejlődnek tovább a fák. Hányszor dőlt romba ez a város, hányszor égtek ki épületei! Kipusz­tított lakóit új betelepülők követték, ide­gen kultúra súlya nyomta évszázadokon át. S mégis, akár a csonkolt fa, Székesfe­hérvár a pusztításból is erőt merített, ma is lüktető, eleven élet hatja át. Pekáry kompozíciójának zöld lombko­ronás fája dombról tör a magasba, s ezen a zöld halmocskán ágaznak szerte a gyö­kerei. Ez ugyanaz a domb, mint amelyen a fa törzséhez támasztott városcímer tor­nyos vára áll. A két domb színe, vonala egymásban folytatódik, a gyökerek ebből erednek, ahogyan Székesfehérvár mai és későbbi élete történelmi múltjának, ha­gyományainak talajára épül. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom