Szent István emlékezete falikárpitokon 1938-2000 (Szeged, 2001)
Pálosi Judit: Szent István kárpitok
Pekáry István Jelenetek Székesfehérvár történetéből5 Erős, vastag törzsű, dús zöld lombko- ronájú fa áll Pekáry István székesfehérvári kárpitjának közepén. Körülötte négy önálló jelenet a város történelmének négy nagy jelentőségű eseményéről beszél. Időben jókora távolságra vannak egymástól ezek az események, itt a kárpiton a fa törzse és koronája választja őket külön. A kronológiai kezdő-képen nagyszabású építkezés sürgő-forgó munkásai fényes csoport érkezésére figyelnek föl: díszesen felszerszámozott fehér paripán maga a király érkezik, lovon ülő kancellárja kíséri, mellette tollas süvegű gyalogos vitézek. István, a fiatal király épülő templomának látására érkezik. Már állnak a királyi bazilika falai. Nemcsak templom lesz az, állami feladatokat is ellátnak itt, az ország levéltára és a kincstár is hozzá tartozik majd. Itt fog állni István király trónusa, itt őrzik a koronát, a királyi hatalom jelképét. Az ország törvényes uralkodójának az számít majd, akinek ezt a koronát ebben a templomban emeli a fejére az esztergomi érsek. Az európai művészetben gyakori téma az építkezés-jelenet s ezen rendszerint szerepel az odalátogató építtető-adomá- nyozó. Fontos dokumentum lehet az ábrázolás, különösen ha olyan konkrét épületről szól, amely időközben elpusztult. A kép készülése idején szokásos építési technikákról is hírt kap általa az utókor. Pekáry István a XX. század első felében az ezer esztendővel azelőtti építési gyakorlatot előképek alapján idézi fel, például a teher emelésére a csiga használatát. Erre ráakadhatott a Nagy Lajos idején készült Képes Krónikában is. Azon a miniatúrán Szent László királyt és a nagyváradi székesegyház építését látjuk. 11. Endre királyunk a főszereplője a kárpit városon kívül, dombos tájon játszódó következő jelenetének, amelynek témája az Aranybullának az 1222. évi országgyűlést követő kihirdetése. A sátrában - mint egy baldachin alatt - trónoló király, a hatalmas aranypecséttel ellátott okmányt felolvasó szerzetes és a körülvevő főurak csoportjának hátterében zöld dombvonulat húzódik. Míg az augusztusi országgyűlésekre a várostól délre lévő síkságon gyűltek össze a résztvevők, az Aranybullát a szelíd dombvidéken hirdette ki a király. Romos várfal a háttere az 1688. év május 19-e emlékét idéző jelenetnek. A 144 éven át tartó török uralom alól ezen a napon szabadult fel Székesfehérvár. Korábbi véres harcok után, az egy éven át körülzárt, utánpótlástól elvágott, kiéheztetett várost ezen a napon adta fel a török. Szűzmáriás zászlóval érkezik a magyar huszárokból és hajdúkból álló felszabadító csapat, élükön Batthyány Ádám tábornokkal, s velük egy a holtakat eltemető jezsuita tábori lelkészek közül. Szemben velük fegyverüket átadó turbá- nos török férfiak. A felszabadítók csoportja felett, kezében keresztet tartva, 14
