Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Targubáné Rendes Katalin - Tóth Gábor: Újabb adatok az avarság antropológiájához (A gyenesdiási avar kori temető vázcsonatméretei)
Hadak útján. Szerk; Bende L. - Lőrinczy G. - Szalontai Cs. Szeged 2000, 425-428 r r r ÚJABB ADATOK AZ AVARSAG ANTROPOLOGIAJAHOZ (A GYENESDIÁSIAVAR KORI TEMETŐ VAZCSONTMÉRÉTÉI) TARGUBANE RENDES Katalin - TÓTH Gábor BEVEZETÉS A végtagcsontok metrikus elemzése, a régebbi ásatási szokások miatt is, az embertani elemzések során sokáig nem volt jelentős, általában csupán az egyéni testméretek meghatározását célozta (LIPTÁK 1980, 51). A testmagasság rekonstrukciójának kapcsán felmerülő kérdésekkel és a történeti népességek termetértékeivel többek között Szathmáry László foglalkozott (SZATHMÁRY 1976; SZATHMÁRY 1978; SZATHMÁRY 1978a; SZATHMÁRY 1982). Napjainkban a hosszúcsontok metrikus vizsgálata egyre nagyobb fontossággal bír (FARKAS 1996, 20). Újabb eredmény Suskovics Csilla végtagcsontok méretbeli variációiról szóló beszámolója (SUSKOVICS 1996), valamint a Kárpát-medence történeti embertanának — ebből a szempontból legnagyobb — áttekintése (ÉRY 1998), mely 330 lelőhelyen előkerült, 4305 férfi és 3735 nő maradványai alapján hasonlította össze a csöves csontok alapján a termetértékek változásait. Jelen összefoglalóban Gyenesdiás avar kori temetőjének vázcsontméreteit ismertetjük. A keszthelyi Balaton Múzeumban őrzött csontanyagból a paleodemográfiai vizsgálatokba 268 csontvázleletet lehetett bevonni (TARGUBÁNÉ rendes 1993). T. Rendes Katalin vizsgálataival az avar kori sorozatokhoz képest példátlanul kedvezőtlen halandósági viszonyokat tudott igazolni. Izotóptechnika alkalmazásával csontásványianyagtartalom-megha- tározás is történt (TARGUBÁNÉ RENDES s. a.). A vizsgálatok a klinikum számára is újszerű eredményeket hoztak. A felnőtt népesség kraniometriai értékelése alapján a temetőn belül elkülönülő alcsoportokat nem sikerült meghatározni. Az embertanilag a kelet-dunántúli típusba sorolható népesség együttélésének időtartamára irányuló becslés koponyaméretek alapján, számítógépes távolságszámító módszer segítségével történt (TARGUBÁNÉ RENDES-TÓTH s. a., 10). ANYAG ÉS MÓDSZER A gyenesdiási avar kori temető feltárását 1963-ban Sági Károly és Kralovánszky Alán kezdte meg.1 Ezt követően 1982 és 1992 között Müller Róbert végzett leletmentést és rendszeres feltárásokat.2 A temető becsült összterületének mintegy 2/3 részét sikerült ily módon feltárni. A régészeti adatok alapján a temetőt kb. 630-tól folyamatosan használták a 9. század első feléig (MÜLLER 1989). Jelen munkában a 268 hiányos és rossz megtartású csontvázleletből 50 férfi és 55 nő, összesen 105 felnőtt váz(részlet) oszteometriai vizsgálati eredményeit ismertetjük. E mellett még további 8, nemileg indifferens felnőtt maradványainak vizsgálatát is elvégeztük, az ő adataikat azonban nem közöljük. Az egyes méretek felvételében R. Martin és K. Saller munkáját (MARTIN-SALLER 1957), valamint Éry Kinga ajánlásait (ÉRY 1992) követtük. A testmagasság becslését a hosszúcsontok alapján T. Sjovold módszerével végeztük (SJ0VOLD 1990). Azokat a vázcsont-paramétereket (clavicula, humerus, radius, ulna, femur, tibia, fibula és sacrum valamennyi vagy egyes méretei), amelyek csupán néhány esetben voltak meghatározhatók, ily módon a statisztikai alapszámításokra nem voltak alkalma1 RégFüz Ser. I. No. 17 (1964) 51. 2 RégFüz Ser. I. No. 36 (1983) 61; RégFüz Ser. I. No. 37 (1984) 71; RégFüz Ser. I. No. 41 (1988) 51, 61; RégFüz Ser. I. No. 43 (1991) 35. 425
