Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Hegyi Andrea: Fejlődési rendellenességek vizsgálatának jelentősége a történeti embertanban
Hadak útján. Szerk.: Bende L. - Lőrinczy G. -Szalontai Cs. Szeged 2000, 415-423 FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK VIZSGÁLATÁNAK JELENTŐSÉGE A TÖRTÉNETI EMBERTANBAN HEGYI Andrea BEVEZETÉS „A történeti embertan fő feladata a rendelkezésre álló anyag alapján a megfelelő közösség embertani arculatának rekonstruálása, vagy még egyszerűbben: a régen élt népességek antropológiájának vizsgálata” (LIPTÁK 1980, 308). A vizsgálat anyaga hiteles régészeti ásatásokból előkerült csontvázanyag. Módszerei között szerepelnek metrikus-statisztikai, metrikus-morfológiai, morfo-taxonómiai, paleode- mográfiai, paleoszerológiai és egyéb módszerek, amelyek segítségével meghatározható az elhalálozási életkor, a nemiség; jellemezhető a csontok kémiai összetétele, az anatómiai variációk, illetve a paleo- patológiai elváltozások (LIPTÁK 1980,308). Az egyes századokra vonatkozó etnográfiai, őstörténeti és egyéb kutatásokat ki kell egészítenünk a történeti embertan kutatási eredményeivel is, mert csak akkor kaphatunk reális képet a régi századok népességéről, ha annak minden egyes jellemvonását figyelembe vesszük. A normál anatómiai jellegek mellett vizsgáljuk a paleopatológiai elváltozásokat is, melyek egyik részterületét képezik a fejlődési rendellenességek. „ Fejlődési rendellenességeknek azokat az embrionális élet során bekövetkező defektusokat nevezzük, amelyek nem esnek a normál anatómiai variánsok kategóriájába, s az egyénre nézve valamilyen (esztétikai, funkcionális stb.) hátránnyal járnak” (DOBSZAY 1969, 292). A legrégibb emlékek közé tartozik például egy 5000 éves falikép, amely akondropláziás törpét ábrázol. A 19. század kutatói létrehozták a „tera- tológia” nevű tudományágat, amely a torzókkal és általában a veleszületett rendellenességekkel foglalkozik. A tudományos kutatások rávilágítanak az egyes fejlődési rendellenességek kialakulásának okára, manifesztálódásának idejére és a kezelés módjára (CZEIZEL-DÉNES-SZABÓ 1973, 15). Megjelenhetnek a méhen belüli fejlődés (intrauterin élet) során, a születéskor (a szülés mint trauma hatására) és a gyermekkor korai szakaszában (BARNES 1994, 1-2). Ma már az intrauterin élet során megjelenő fejlődési rendellenességek nagy részét ultrahangos és egyéb vizsgálatokkal ki tudják szűrni. Kialakulásukat a genetikai és a környezeti háttér egyaránt meghatározhatja (BARNES 1994, 10-11; AUFDERHEIDE-MART1N 1997, 51). A genetikai változásra példák a génekben, kromoszómákban bekövetkező spontán mutációk. Ebben az esetben az adott fejlődési rendellenesség öröklődni fog generációkon keresztül. A genetikai háttér megváltozása jelentősen szerepet játszik például a poly- dactylia, a kétoldali dongaláb és más fejlődési rendellenességek kialakulásában (ENDES 1972,258). Egy másik tényező a környezeti hatás. Ilyen például a hiányos táplálkozás, bizonyos anyagok (pl. alkohol, kábítószerek, egyes gyógyszerkészítmények) fogyasztása, mechanikai ingerek (oxigénhiány), illetve a mikrobiális fertőzések (ENDES 1972, 258). Sok esetben a fejlődési rendellenességek kialakulása nem vezethető vissza egyértelműen csak genetikai vagy csak környezeti tényezőre, hiszen a genetikai változások legtöbbször éppen a fent említett környezeti hatásokra jönnek létre. így helyesebb azt a következtetést levonni, hogy mind a genetikai háttér megváltozása, mind pedig bizonyos környezeti hatások (vagyis belső és külső tényezők) egyaránt szerepet játszanak egy-egy fejlődési rendellenesség kialakulásában. Okozhatnak egyesülési hibákat, a csontosodási centrumok túlműködését, a fejlődés részleges vagy teljes hiányát és abnormális fejlődést (BARNES 1994,2). A fejlődési rendellenességek száma nagyon magas, így a csontokon megfigyelhetőké is, ezért a tanulmány célja ezek közül azon fejlődési rendellenességek bemutatása, amelyek a csontokon is egyértelműen látszanak, és a történeti embertanban nagy gyakoriságban szerepelnek. 415
