Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Takács Miklós: Népvándorláskor-kutatások Kis-Jugoszláviában, az 1990-es években
TAKÁCS Miklós hosszan elhúzódó gazdasági válság, valamint a szocialista önigazgatás részeként felállított ún. tudományos és kulturális érdekközösségek egyértelműen negatív tevékenysége — azaz a teljesen alkalomszerű döntéseken alapuló támogatási rendszer — miatt igencsak elapadt az előre megtervezett régészeti feltárások száma. Vagyis az egyes kiemelkedő jelentőségű lelőhelyek tervszerű feltárása jószerivel néhány nemzetközi együttműködésre alapozott projektumra korlátozódott — ld. pl. a sirmiumi, a gamzigradi vagy a Caricin Grad-i munkálatokat (SREJOVIC 1993, 15-53)1 Jellemzőnek tekinthető tehát az, hogy az 1980-as évek elejének legnagyobb érdeklődést kiváltó leletegyüttese: a dunacsébi/celarevoi avar temető menoradíszes téglái a helyi agyagbánya kitermelése, illetve a sírbolygatást követő leletmentés során kerültek elő (BUNARDZIC 1978; BUNARDZIC 1980; KOVACEVIC ET AL. 1983; BUNARDZIC 1985). Az elmondottak következtében, hogy a nyolcvanas évek derekán, azaz Slobodan Milosevic hatalomátvételének előestéjében nemcsak a szerbiai régészetben, hanem más humán tudományágakban meglehetősen elterjedt volt a finanszírozási rendszerrel szembeni elégedetlenség, még akkor is, ha az ilyen tárgyú ellenérzések írott formában csak ritkán dokumentálhatók.2 Az elmondott hátráltató tényezők, valamint az általuk kiváltott csalódás és negatív indulatok természetesen a népvándorlás kor kutatására is jellemzőek voltak, sőt e kutatási területet éppen a legjelentősebb pillanatban érte egy további, jelentős veszteség. 1988-ban — azaz szinte közvetlenül S. Milosevic 1987-es hatalomátvétele után — hunyt el Jovan Kovacevic.3 Benne nemcsak a szerb régészet elismerten legkiválóbb népvándorlás-kutatóját tisztelhettük, hanem több nemzedéknyi szerb régész legfontosabb tanárát is. Számos más megbízatása mellett ui. majdnem elhunytáig ő volt a belgrádi egyetem népvándorlás-tanszékének a vezetője is. Az egyetemen Borde Jankovic lépett a helyére, aki azonban egyáltalán nem tartotta feladatának az elődje által vallott kutatási elvek továbbvitelét. Előző áttekintésünkben már utaltunk arra, hogy Jovan Kovacevic szakmai karrierjében egy elég éles irányváltás következett be (TAKÁCS 1991, 521-522). Az 1960-es évek elején, a „ délszláv tartományok barbár kolonizációját” tárgyaló értekezésének (KOVACEVIC 1960) megjelenése után. J. Kovacevic érdeklődésének homlokterébe egyre inkább az Avar Kaganátus került. Méghozzá oly módon, hogy fokozatosan elfordult a Lubor Niederle által kidolgozott, de a szerb régészek többsége által is hagyományosan vallott avaroszláv koncepciótól (KOVACEVIC 1972; KOVACEVIC 1973; KOVACEVIC 1977; KOVACEVIC 1981). A szerb népvándorlás-kutatás szellemi közegének sajátos visszatükröződése az, hogy egyetemi tanárként J. Kovacevic alig néhány olyan hallgatót tudott felnevelni, aki az avaroszláv koncepciót kritikusan tudta szemlélni: Radovan Bunardzicon kívül csak a magyar nemzetiségű Ricz Péter sorolható ide.4 A felsorolt két kutatóval ellentétben viszont Dusán Mrkobrad jellemző módon csak a Jovan Kovacevichez benyújtott doktori értekezésében (MRKOBRAD 1980) használta a tanára által preferált kategóriákat, későbbi munkáiban viszont már inkább szláv szemszögből igyekszik értékelni a Zimony/Zemun határában feltárt leleteket (MRKOBRAD 1981; MRKOBRAD 1982; MRKOBRAD 1985; MRKOBRAD 1985a). Borde Jankovic fellépésével egyértelműen a szláv, pontosabban „ószerb” szempontú kérdésfelvetés került előtérbe. Nézetei egy sajátos, belső logikával ugyan rendelkező, a leletanyaggal viszont csak igen nehezen egyeztethető rendszerbe illeszkednek. Jellemzőnek tekinthetjük, hogy számára a szlovéniai, horvátországi háború lezárulása után is a „második” Jugoszlávia 1945-ben meghúzott határai jelentik a népvándorlás kori vizsgálatok „természetes” kereteit (JANKOVIC, D. 1995). A milo- sevici korszak ideológusaihoz hasonlóan azonban nála is a délszláv térség tulajdonképpen összemosódik a „szerb földek” fogalmával. E műszó igazi értelmét talán akkor tudjuk átlátni, ha szem előtt tartjuk, hogy jelentéstartalma analóg az élettérelmélettel. Egy olyan téveszmével tehát, amelyet egy másik, magát szintén nemzetinek és szocialistának minősítő, totalitáris rendszer dolgozott ki és hangoztatott. így igencsak jól kitapintható ak- tuálpolitikai felhangokat hordoz B. Jankovic azon dolgozata, amelynek fő tézise szerint Kninben és környékén nem a horvátok, hanem a szerbek tekinthetők őslakosoknak (JANKOVIC, D. 1995, 127-129). 2 Jellemzőnek tekinthető, hogy az elégedetlenség nem a tudományos, hanem a tudományos-népszerűsítőfolyóiratokban érhető tetten. Ld. pl.: MILINKOVIÓ 1983, 4-5! 3 Életútját, munkásságát vázolta: POPOVIC V. 1988. 4 Mivel előző áttekintésünkből sajnálatos módon kimaradt Ricz Péter műveinek bibliográfiája, mulasztásunkat e helyen pótoljuk: RICZ 1975: RICZ 1978; RICZ 1979; RICZ 1980; RICZ 1983; RICZ 1984; RICZ 1985; RICZ 1987; RICZ 1993; RICZ 1996; RICZ 1997. 394
