Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Gallina Zsolt: Tüzelőberendezések egy szarmata településen (Kecskemét-Belsőnyír, M5 autópálya 52/E lelőhely)
Tüzelőberendezések egy szarmata településen (Kecskemét-Belsönyír, M5 autópálya 52/E lelőhely) b/ földbe vájt, padka nélküli (81-82. objektum — eredendően a II/4 altípushoz is sorolhatók), III/ Házbeli kemence (30. objektum). IV/ Füstölő (105., 145. és 147. objektum). I. Szabad tűzhelyek: többnyire körte alaprajzú- ak voltak. Esetükben nem volt nyoma vörösre átégett falnak, csak az alján érzékeltünk többé-ke- vésbé átégett, fekete réteget. Az I. 2. csoporthoz mélyebb előtérgödör is csatlakozott, és a tüzelőtér mindig kisebb volt (3. kép 1; 4. kép 1; 6. kép 3). II. Külső kemencék: a kemencék kerekded (17., 34., 52., 58., 59., 167. objektum), kör (109. objektum), lekerekített sarkú háromszög (30., 82. objektum), körte (110., 114. objektum), ovális (38., 81. objektum) alaprajzúak voltak. A kemencéket többnyire földbe vájt gödörben építették meg, ritkábban a földbe vájták őket (38., 80-81. objektum). A térformára csak abban az esetben van adatunk, ahol sikerült megfigyelni a felmenő falak egy részét. A kemencék egy része félgömb vagy kúp alakú lehetett (30., 34., 38., 109., 110. objektum). A kemencék falának átégettsége igen tág intervallumban mozgott (1-15 cm). A kemencék szája a megfigyelhető esetekben 25-35 cm széles volt. Méretük igen változó volt, 60-180 cm között váltakozott. A méret feltehetően itt is összefüggött a funkcióval. Ha megvizsgáljuk a kemencék tájolását, akkor látjuk, hogy az igen szórt volt, de többségükben DK-re, illetve nyugati irányhoz közel (ÉNy-Ny- DNy) néztek. A kemencék előtérgödrének hossz- tengelye általában ÉNy-DK-i (főleg a kemencebokrok esetében), illetve a keleti irányhoz közeliek voltak. A tüzelőberendezések tájolásáról így elmondható, hogy az évszaktól függő ENy-i, illetve ÉK-i szélhez igazították őket. A kemencék alját többnyire letapasztották. Ez alá cserépréteget helyeztek. A cseréprétegnek a hő növelésében és megtartásában volt nagy szerepe. Ennek különösen akkor volt jelentősége, ha azt vastag agyagréteggel is letapasztották.4 A cseréprétegben szürke hombárok (52. objektum, 82. kemence 1. sütőfelülete), hombár és durva, kézzel formált fazekak (34., 51., 58., 167. objektum), szürke, korongolt és durva házikerámia (47. objektum), hombárok, szürke korongolt és durva edények (30., 59., 80., 81. objektum, 82. kemence 2-4. sütőfelülete, 110. objektum) töredékei kerültek elő. Általában elmondható, hogy a kemence hátsó részébe hombár-, illetve a nagyobb töredékeket, a száj felőli oldalra a kisebb, durva, kézzel formált edények darabjait helyezték el.5 A kemencék egy részének sütőfelülete erősen átégett (pl. 108. objektum), ami hosszú használatra utal. Másik része gyengén vagy alig átégett, amiből rövid, illetve eltérő használatra következtethetünk. Több kemence esetében meg tudtuk figyelni a megújítást. Ez részben kétszeri tapasztás (34. objektum), illetve 3 komplett sütőfelület (80., 82. objektum) egymásra rétegződése alapján jött létre. A külső kemencék többségéhez különböző nagyságú előtér csatlakozott. Az előtérgödrök kerekded (114. objektum), ovális (34., 58-59., 109. objektum), hosszú nyúlványszerű (167. objektum), téglalap (51-52., 110. objektum) vagy szabálytalan négyszög (80-82. objektum) alaprajzúak voltak. A gödrök falát lépcsősen vagy menetelesen alakították ki, aljuk általában teknőszerű volt. Az előtér oldalába és aljába sokszor hamusgödröt vájtak. Az előtérgödrök mérete igen változó. Hosszúságuk 120-370 cm, szélességük 90-210 cm között váltakozott. A kemencebokrok közös gödrének hosszúsága 260-435 cm, szélessége 110-320 cm között mozgott. Az előtérgödrök és a kemencék körül nem voltak cölöp- vagy karólyukak, de feltételezhető, hogy némelyiknél volt valamilyen tető a forróság és vízbemosás elleni védekezés miatt. Egyfajta féltető a 110. kemence esetében tételezhető fel, ahol a kisebb, gödörszerü cölöplyukak mélyedtek az előtérgödörbe (7. kép 3). A fenti kemencék szerkezeti vonásaival megegyeztek a kemencebokrok kemencéi. Az 51-52. és az 58—59. objektumok esetében valószínűleg a kemencék egy időszakban működtek (5. kép 1; 5. kép 2).6 A 80-82. kemencebokor esetében elképzelhető, hogy egy régi, kemencés ház (80. kemence és ház) gödréhez építették meg a későbbi 81. és 82. kemencét, ami akkor már nem lakóházként funkcionált (5. kép 4).7 A 80. kemencébe beásott későbbi 4 A kemence sütőfelületének összetettségét több helyen sikerült megfigyelni. Például: Rákóczifalva-Sallai Imre u. 3-3/a lelőhelyen a sütőfelület alatt vörös, majd barnásfekete platni, alatta vastag, sárga agyag, majd cserépréteg található egy agyagtömbön (CSEH 1995,12). 5 Ennek az lehetett az oka, hogy a nagyobb, jobban kiégett töredékek jobban tartották a hőt a kemence belsejében. 6 Hasonló kemencebokrok kerültek elő Gyoma 133. lelőhelyről (VADAY1996, 78-79). 7 Gyakori, hogy praktikus okokból a korábban másra használt építmények oldalában alakították ki a szabadtéri kemencét (VÖRÖS 1997, 58—59). Például a következő lelőhelyeken fordult elő ilyen eset: Algyő (KŐHEGYI-VÖRÖS 1992, 29a-c kép), 39
