Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Kiss Gábor: A történeti Vas vármegye 11-12. századi templomairól
A történeti Vas vármegye 11-12. századi templomairól két, amelyek véleményünk szerint jellemzik vagy jellemezhetik a 11-12. században a történeti Vas vármegye területén kialakult korai plébániahálózat egyházi épületeit. Az egyes ismérvek csoportosítása és kiértékelése a jövőben reméljük elvezet majd a terület korai plébániahálózatának rekonstruálásához, az ahhoz tartozó, ma már átépítve álló vagy már régen elpusztult templomok biztos meghatározásához. Addig is példákkal illusztrálva vegyük sorra azokat az ismérveket, amelyek valóban jellemezhetik korai egyházi épületeinket, elsősorban plébánia- templomainkat. A KORAI (11-12. SZÁZADI) TEMPLOMOK LEHETSÉGES JELLEMZŐI Keltezhető írott forrás tudósít létezéséről A templom létezésére utaló legfontosabb bizonyíték, ha egyértelmű írott forrás bizonyítja létét. Jó példa erre a szombathelyi Szent Márton- templom (1. kép), amelyet már a 885. évre hamisított, de valójában az 1050 körül — a német birodalom területi igényének alátámasztására — írt Arnul- finum említ meg először, minden javadalmával együtt, vagyis „Sabaria városát és templomát minden tizedével, vámjával, szőlőjével, szántóföldjével, rétjével, legelőivel, erdejével és hegyével” (TÓTH-Z. CZIGÁNY 1994, 34, No. 28). Ugyanez a templom szerepel II. Paszkál pápa 1102-ben, Beneventumban kelt oklevelében is, mint a pannonhalmi Szent Benedek rendi Szent Márton-apátság győri egyházmegyében levő birtoka: ,,a győri püspökség területén a Szent Márton-templom Sabariában” (TÓTH-Z. CZIGÁNY 1994, 34-35, No. 29; értelmezéséről: TÓTH 1987). Áttételesen tudható, hogy Ikervár is templomos hely volt már 1073-ban, hiszen Salamon király itt töltötte a karácsonyt, ahogyan azt a Képes Krónika leírja: „Ezt követően abban az időben a király a karácsonyt azon a helyen ünnepelte, melyet Ikervárnak (Geminum Castrum) hínak” (Képes Krónika 114. fejezet: MKI 1984, 248). Nyilván már a 12. század folyamán állnia kellett az ország nyugati határához közeli Felsőlend- va/Grad (Sk) 1208. évi határjárásában szereplő Szent Benedek és Szent Viszló- (azaz Vencel) egyháznak. Nem kizárt azonban, hogy az oklevélben határpontként szereplő két templom első említésüknél nem csak pár esztendővel, hanem jóval régebben felépültek (SZENTPÉTERI 1923, 75-76; UB 1. 56, No. 83; MEZŐ 1996, 62, 201). Az előbbi egyház a kancsóci/Kanéevci (Sk), a másik pedig az egykor a kercai (Kercaszomor) Pusztatemetőben állt templommal azonos. Alighanem a 12. században felépült egyházak közé kell sorolnunk a rábaszentmártoni/Sankt Martin an der Raab (A) templomot is, amelynek Péter nevezetű plébánosát 1213-ban említi oklevél (UB I. 64, No. 95). A szentkúti/Heiligenbrunn (A) kápolnáról 1198- ból értesülünk, amikor Ugrin győri püspök (1188-1204) azt a szentgotthárdi ciszterci apátságnak adományozta (UB 1. 33, No. 61). Az 1697-ben felvett Kazó-féle vizitáció szerint titulusa Szent Kelemen (I. Kelemen vértanú pápa) volt (VALTER 1985,135). Régészeti ásatás és műemléki kutatás alapján keltezhető. A hozzá tartozó sírkert temetkezései, illetve ezek mellékletei alapján keltezhető Mindkét pontra jó példa a szombathelyi Szent Márton-templom esete (KISS-TÓTH 1991; KISS-TÓTH 1993). A 9. században épített templomot a középkor folyamán többször renoválták, illetve átépítették, így valamikor all. század elején és annak végén is. A templom körül a középkor időszakába sorolható temetkezések a 9. század óta folyamatosak, és ezek all. század végéig hat, a 12. század végéig pedig már kilenc réteget képeztek. Ezek a sírok egy folyamatosan itt élő keresztény közösség hagyatékaként kezelhetők. A különböző és vizsgált korszakunkba keltezhető építési periódusokat itt nem részletezve megállapíthatjuk, hogy egy-egy építési periódus nagyjából Szent István, illetve Szent László uralkodásának idejére esik (KISS- TÓTH 1991; KISS-TÓTH 1993), amelyek minden bizonnyal ezen uralkodók fentebb már említett egyházpolitikai vonatkozású törvényei következtében fellépő új igényeket voltak hivatva kielégíteni. A 13. században, a háromhajós bencés apátsági templommal egy időben épült jáki Szent Jakab-ká- polna elmúlt években végzett műemléki és régészeti kutatása során bebizonyosodott, hogy annak helyén egy korábbi, talán már all. században felépített rotunda állt (MEZEY 1999, 2; MEZEY-SZENTESI 1999, V. kép). Ennek keltezését megerősíteni látszik egy, a szombathelyi Savaria Múzeum restaurátorműhelyébe bekerült, a helyreállítási munkák során 381
