Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: "Vadat űzni feljövének..." Egy csodaszarvas nyomában
Vadat űzni feljövének... — Mondd csak, lovam, milyen halállal kell neked meghalnod? A ló nem felelt, és ekkor Szoszlan feldühödött rá. Egy mélyedésben leszállt a lóról, hozzákötözte egy fához, levágott egy borókaágat és addig ütötte a lovát, amíg annak vékony bőre alól ki nem serkent a vér. — Addig foglak ütni, amíg meg nem mondod nekem, mitől kell meghalnod — mondogatta Szoszlan a lónak. A ló nem felelt neki. Még jobban feldühödött Szoszlan. Gyökerestül kicsavart egy fát és akkorát vágott a ló fejére, hogy a fa apró szilánkokra tört. Mit tehetett volna a ló? Hát így szólt: — A halálom a patámban van. Ha egyszer lentről, a föld alól döfi át a lábamat valaki, akkor meghalok. Másként a halál utol nem érhet, ruganyos patájú vagyok. És miben van a te pusztulásod? — kérdezte a ló Szoszlan tói. — Én teljes egészében acélból vagyok — felelte neki Szoszlan. — Csak a térdem nem edződött meg. És csak Balszag kereke tud megölni. Ha keresztülgurul a térdemen, akkor meghalok. Más halálom nincsen. — Ne bocsássa meg neked az Isten könnyelmű cselekedeteidet. Tönkretettél engem és saját magadat is — mondta neki a ló. — Hiszen nézd csak meg, hol van az öreg sapka, amelyet az útról felszedtél, s az ingedbe rejtettél. Csak Gatag fia, a ravasz Szirdon lehetett az. Szoszlan benyúlt az ingébe, de a sapka nem volt ott. Szirdon kihallgatta a ló és Szoszlan beszélgetését, kitudta halálos titkaikat és kiugrott Szoszlan ingéből. És ekkor Szoszlan megértette, miért nem engedte Veduha, hogy bármit is felvegyen, amit útközben talál. Szirdon pedig, amint kiugrott Szoszlan ingéből, azonnal az alvilágba sietett az Ördögök Királyához, hogy sereget szerezzen. — Szoszlan nart valamennyi nartot agyongyötörte — mondta Szirdon. — Én tudom, hogyan lehet elpusztítani őt: a lovában van minden reménysége, a ló halála pedig a patájában. Add mellém gyorsan a legjobban célzó íjászaidat, hogy alulról, az alvilágból lőjék ki nyilaikat a ló patájába. A király adott neki ördögöket — a legjobban célzó íjászait, s azok elkezdtek nyilakat lőni az alvilágból Szoszlan lovába. A nyilak alulról fölfelé szálltak, Szoszlan lovának patájába akadtak, és a ruganyos patájú holtan rogyott össze. De míg haldoklóit, így szólt Szoszlanhoz: — Amint meghalok, gyorsan, de óvatosan, úgy, hogy meg ne sértsd, nyúzd le a bőrömet és tömd ki szalmával. Azután lovagold meg a bábot és — ki tudja? — talán elviszlek hazáig. Szoszlan gyorsan és óvatosan nyúzta meg a lovat. Kitömte a bőrt szalmával, fölnyergelte a kitömött lovat, felült és elvágtatott a nartok falujába. De Szirdon kihallgatta a ló utolsó szavait, megint szaladt az Ördögök Királyához és követelte keményen: — Hé, ördögök! Gyorsan izzítsátok fel a nyilaitok hegyét és lőjetek Szoszlan lovára. És az ördögök vörösre izzítva nyilaik hegyét, elkezdtek alulról fölfele lőni Szoszlan lovára. A felizzott nyilak belefúródtak a ló szalmahasába, a szalma kigyulladt, és Szoszlan hűséges lova porig égett. Szoszlan gyalog, vállán a nyereggel érkezett meg otthonába. Elmesélt maradéktalanul mindent Satanának arról, amit a Holtak Országában látott. És Satana hitt neki. Odaadta Szoszlannak csodatévő gyűrűjét. Szoszlan kiment a tengerpartra, széles kört rajzolt a gyűrűvel, és vasból épült nagy, fekete vár emelkedett ki a körből. És a vár négy sarkán Szoszlan elültette Az fájának a leveleit. Satana elkérte Afszatitól varázsfurulyáját és odaadta Szoszlannak. Szoszlan játszani kezdett a furulyán, és a vár udvarába háromszáz állat szaladt be. Az első száz szarvas volt, a második tulok, a harmadik száz mindenféle egyéb állat. A hét uaig látta, hogy Szoszlan teljességgel megfizette nekik a menyasszony-váltságot, és a neveltjüket, Aciruhszot, a Nap Leányát, férjhez adták Szoszlanhoz. 365
