Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Polgár Szabolcs: Városfejlődés a kora középkori Kelet-Európában. A Volga melletti kazár főváros létrejöttének kérdése
Városfejlődés a kora középkori Kelet-Európábán cokkal és esetleg kormányzói, uralkodói palotával (JAKUBOVSKIJ 1948, 266; CAHEN 1989, 166). Érdemes megemlíteni, hogy Ibn Rusta (10. század eleje) pl. szintén az arab „város" szót használja, amikor a ruszok városainak sokaságáról szól (LEWICK1 1977, 40), pedig a 9-10. századi rusz (keleti szláv) városok külső képe minden bizonnyal eltért egy muszlim számára ideálisnak tartott városétól. A 8. században a Volga mellett lévő állandó kazár főváros fennállásával kapcsolatban tehát több kétely is felmerül. Több körülmény is alapot adhat arra, hogy Etil, mint állandó kagáni főváros alapítását a 8. század közepénél későbbre keltezzük. Czeglédy szerint a kazár főváros áthelyezésére a Volgához csak 766 után kerülhetett sor. Addig ez a terület a (nyugati) türk birodalomhoz tartozott, akik kiterjesztették hatalmukat a kazárokra (CZEGLÉDY 1959, 123-124; CZEGLÉDY 1960, 76). A kérdés szempontjából fontos adat, hogy egy örmény forrás a 8. század közepén, V. Konstantinos bizánci császár (741-775) uralkodása idején a kazár kagán rezidenciáját a Krím-félszigeten lévő Kercsben említi (BAYAN 1930, 872). Ez a forrásadat ráirányítja a figyelmet Kazária nyugati részeire. Figyelembe kell venni, még akkor is, ha a benne elbeszélt eseményeknél később keletkezett (LUDWIG 1982 II, 52-53, 264. j.), mert a muszlim forrásoktól független adatokat tartalmaz. A Krím-vidék nem szerepel a kazár-arab háborúkban, nem tudunk arról, hogy ide eljutottak volna arab csapatok. A kazár-bizánci viszony barátinak minősíthető a 8. században, ekkor létesült dinasztikus házassági kapcsolat is a két állam között. A Krím-vidék gazdagsága szintén vonzó lehetett a kagáni udvar számára. Feltételezik, hogy Kuvrat egykor a Tamany- félszigeten lévő Tamatarkhában tartotta a székhelyét, amely a korai középkorban is virágzó város volt (pl. PLETNEVA 1976, 21).14 A kazárok tulajdonképpen Kuvrat örökébe léptek.15 A 8. század első felében ez a terület mindenképpen kedvezőnek tűnhetett, mint uralkodói székhely: egy szövetséges birodalom közelében, egy nagy hagyományokkal bíró városiasodott területen, amely a vonzó gazdagságot testesítette meg, és viszonylag távol volt az arab veszélytől. Természetesen számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy egyidejűleg több székhelye is volt az uralkodónak, egy-egy helyen töltve az év egy részét, ahogyan erre a későbbi források utalnak is, a 9-10. században. Az arab fenyegetés következtében megváltozhatott ez a rendszer, és a Krím-vidék akár első számú központtá is válhatott a 8. század folyamán. Az azonban nem derül ki, hogy ez volt-e az első számú székhely ekkoriban. A Krím-félsziget nyújtotta előnyök ellenére a 9-10. században mégsem itt volt a főváros. Ennek oka lehet a türk birodalom megszűnése, illetve Kazária egyre erőteljesebb bekapcsolódása a távolsági kereskedelembe. Az iszlám világ érdeklődése Kelet-Európa természeti kincsei (prém, viasz, rabszolga stb.) iránt az arab-kazár háborúk lezárulta után növekedett meg erőteljesen. A Kazárián keresztül áthaladó kereskedelmi forgalomról az írott források mellett a dir- hemleletek is meggyőzően tanúskodnak. A kazár területre a dirhemek tömeges beáramlása a 9. század elején indult meg (pl. BÁLINT 1982, 5; NOONAN 1983, 266), és a Volga volt az egyik legfőbb vízi útvonal ebben a kereskedelemben. A délről északra tartó útvonalak a derbenti (és a darieli)-átj árókon át vezettek a Kaukázuson keresztül, a Kaszpi-tenger partja mellett haladva érték el a Volga torkolatát. A Kaszpi-tengertől délre és északra is vezettek szárazföldi utak, amelyek az alapvetően kelet-nyugati irányú „selyemút" rendszerébe tartoztak. Ezeken az utakon haladtak a karavánok Hvárezm, Kho14 Novoszelcev felveti a lehetőségét, hogy a korai középkorban a „Keres” névvel mind a Keresi-, mind pedig a Tamany- félszigetet egyarántjelölték (NOVOSELCEV1990,133). Ebben az esetben az örményforrásban szereplő kagáni székhely lehetne a Tamany-félszigeten, a Kubán-torkolatnál is. 15 A Fekete-tenger északi partvidéki sávjában már az ókorban jelentős városok álltak, amelyeket a görögség különböző telepes csoportjai alapítottak. Az északról a Fekete-tengerbe ömlő nagy folyók torkolatánál kereskedelmi központok alakultak ki, amelyek a görögök és „ barbárok ” közötti kereskedelmi kapcsolatok színterei voltak (pl. KROPOTKIN 1967, 26). E központok egy része a 4-5. század után elvesztette korábbi szerepét, a városok hanyatlásnak indultak (pl OBOLENSKY 1999, 23). Régészeti kutatások alapján a hun hódítással hozzák összefüggésbe egyes városok hanyatlását, elnéptelenedését (pl: Tiras: KARYSkOVSKIJ-KLEJMAN 1985, 139; Tanais: SELOV1972, 327; Olbia: KRYÍ1CK1J1985, 169-178). A Krím-félszigeten, főleg annak nyugati felén tovább éltek a görög közösségek, ennek a résznek a központja Kherszón volt (pl OBOLENSKY 1999, 43-44). A Krím keleti felén — az újabb kutatások eredményei erre mutatnak — sem volt olyan nagymértékű a városok hanyatlása a hun vándorlást követően (pl. FROLOVA 1998, 247-262). A félszigetnek ez a fele a 7. század végétől kazár fennhatóság alá került (MORA VCSIK 1938, 199). 345
