Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Fórizs István - Pásztor Adrien - Nagy Géza - Tóth Mária: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata. Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához IV. Miből és hogyan?
FÓRIZS István - PÁSZTOR Adrien -NAGY Géza - TÓTH Mária mástól. Mind a szódára mind a sótűrő-növényi hamura jellemző, hogy legnagyobb mennyiségben nátriumot tartalmaz, azonban a hamuban jelentős mennyiségben van jelen kalcium, magnézium és kálium is. Ezen kívül a növényi hamu kisebb mennyiségben foszfort és ként is tartalmaz, ami nem jellemző a szódára. Több kutató foglalkozott már a római és a mezopotámiai típusú üvegek szétválasztásának kritériumaival. T. Stawiarska (STAWIARSKA 1984) irodalmi adatok és saját kutatásai alapján a két típust a következőképpen különítette el: mezopotámiai típusú (a szerző szóhasználata szerint növényi hamuval készült) az üveg, ha a K2O tartalma >1,3% és a K2Ű/(K20 + Na2O)xl00% paraméter értéke >7%; római típusú (natúr szódával készült), ha a K2O tartalma <1,3% és a K20/(K.20 + Na20)x 100% paraméter értéke <7%. K. H. Wedepohl (WEDEPOHL ET AL. 1997) számos németországi, középkori (kb. Kr. u. 800 utáni) üveglelet elemzése alapján az 1. táblázatban közölt átlag-összetételeket állapította meg: A két említett szerző által fölállított kritériumok nem mondanak ellent egymásnak, egymással konformak, és az általunk vizsgált üvegekre is alkalmazhatóak (2. kép 1). A két típus alapvetően a MgO-, (CaO-, Na2Ü-,) K.2O-, P205-tartalomban különbözik egymástól (1. táblázat). Bármelyik két elemtartalom korreláltatásakor a két üvegtípushoz tartozó elemzések két külön mezőn helyezkednek el egymástól (2. kép 1). A kontrollként vizsgált késő római és szarmata kori mintákat elkülönített jelekkel ábrázoltuk. A római kori minták természetesen a natúr szódával készültek (római típus) tartományába kerültek. Megállapítható, hogy a vizsgált avar kori minták döntő többsége natúr szódával készült, vagyis római üvegtípusúak. A minták egy kisebb hányada készült sótűrő növény hamujával. Ezek az eredmények megerősítik a korábbi, csak a vörös opak üvegekre tett megállapításainkat (FÓRIZS ET AL. 1999, 13-15. ábra). A növények hamujára jellemző, hogy az alkáli-mész- alkáli elemek mellett viszonylag jelentős mennyiségben ként és foszfort is tartalmaznak. A besorolás ellenőrzése céljából a K.20-Mg0 korrelációban mezopotámiai típusúnak besorolt mintákat és ellenőrzésként számos római típusút, valamint a kontroll római és szarmata kori mintákat újra vizsgáltuk elektron-mikroszondával, és meghatároztuk azok kén és foszfor tartalmát (3. kép 1). Az újra vizsgált minták teljes kémiai összetételét a 4. táblázat tartalmazza. Megfigyelhető, hogy a kéntartalom (SC>3-ban megadva) 0 és 0,55% között változik, és nem mutat korrelációt sem a római és a mezopotámiai üvegtípusokba való besorolással, sem egyéb összetételi jellemzőkkel. Ennek feltételezhető oka, hogy a kén az üveg megolvasztásakor gáz alakban eltávozik, és annak mértéke az alkalmazott technológiától — pl. hőmérséklet, megmunkálási idő —, valamint a felhasznált nyersanyagok kémiai összetételétől függ. Mivel a kénnek csak egy kis hányada marad a kész termékben, ezért az mint nyomjelző nem használható. Asszír üvegek vizsgálata kapcsán hasonló megállapításra jutott többek között R. H. Brill is (BRILL 1970). A foszfor ellenben az olvasztás során megmarad az üvegben. Az adatok (4. táblázat) kiértékelése során a foszfortartalom nagyon jó „eszköznek” bizonyult a római és a mezopotámiai üvegtípuÜvegtípus/ Type of glass SÍ02 Ti02 AI2O3 FeO MnO MgO CaO Na20 K2O P2O5 Cl SO3 Római típus/ Roman type (Soda-Kalk-Glas) 69,96 ±2,77 0,12 ±0,09 2,09 ±0,81 0,95 ±0,54 0,51 ±0,30 0,71 ±0,39 7,58 ±2,50 15,75 ±2,15 0,81 ±0,90 0,15 ±0,13 0,68 ±0,33 0,33 ±0,16 Mezopotámiai típus/ Mesopotamian type (Soda-Asche-Glas) 68,61 ±1,86 0,09 ±0,03 1,28 ±0,60 0,74 ±0,62 0,95 ±0,33 3,12 ±0,26 10,06 ±0,93 11,11 ±1,08 2,36 ±1,54 0,26 ±0,04 0,66 ±0,23 0,20 ±0,06 1. táblázat: A római és a mezopotámiai üvegtípusokra jellemző kémiai összetételek K. H. Wedepohl mérései alapján (WEDEPOHL ETAL 1997) Table 1: Characteristic chemical compositions of Roman and Mesopotamian glass-types determined by K. H. Wedepohl (WEDEPOHL ETAL. 1997) 324
