Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Klima LÁszló: Állatfejek itt és ott
KLIMA László nűleg a zűrjének őstörténete köthető hozzá. A Ru- sinovskoe I. telepet a kultúra negyedik s egyben utolsó periódusára datálta monográfiájában R. D. Goldina. Ez az időszak a 8-9. század (GOLDINA 1985, 85). A régészek szerint az ősmordvin kultúra a go- rodeci kultúra szerves folytatásának tekinthető. Kialakulását attól a kortól számítják, amelyből az első temetkezések ismeretesek:4 ez a Kr. u. 2. század. Staroe Badikovo falu a Mordvin Köztársaságban (Oroszország) helyezkedik el a Volga középső folyásától délre. A Staroe Badikovo-i második temetőről eddig csak előzetes közlemény jelent meg. Ebben egyes datáló értékű leleteket kiemelve tárgyal a szerző, megállapítja ezen tárgyak relatív kronológiáját és párhuzamait az ősmordvin kultúra más lelőhelyeinek leleteivel. Az ásató a temetőt a 7-9. századra datálja, a temetőn belül kronológiai csoportokat különít el, azonban közleményéből nem tudjuk meg, hogy mely sírok mely csoporthoz tartoznak. Az ábrákról sem derül ki, hogy az egyes leletek mely sírokból származnak. Az akasztóveretet púpos teve alakú csüngőnek(!) nevezi a szerző (PETERBURGSKIJ 1987, 53). A két finnugor akasztóveret a kárpát-medenceiekkel esetleg egykorú, illetve valamivel későbbi lehet. A következő körülmények feltétlenül a finnugor leletek másodlagosságára utalnak: 1. A képek alapján gyenge minőségűek, csekélyebb technikai tudással készültek. 2. Csak nagyon kevés példány ismert. 3. A különböző finnugor kultúrák általában befogadó jellegűek, nagy hatással voltak rájuk a step- pei lovas pásztor kultúrák. Vajon hogy kerültek ezek a tárgytípusok fő elterjedési területüktől ilyen távol? A két finnugor területről származó akasztóveret képét megnézve azt látjuk, hogy azok nem a kárpát-medencei példányokhoz hasonlók. A lomovatovói kultúrából ismert példány a szaltovói kultúra területéről előkerült gyengébb kidolgozású példányokra emlékeztet (1. kép 3-4) (KISS 1998, 482, 5. kép 8-9) míg az ősmordvin temetőből származó lelet a kalajaira (Albánia) hasonlít (1. kép 5) (KISS 1998, 482, 5. kép 10). Mindezek alapján a szaltovói kultúra közvetítő szerepét valószínűsíthetjük a finnugor területek felé. A késő antik kulturális hagyományok ismerete és a steppei lovas pásztor kultúra igényei — ezek a szaltovói területeken is együtt léteztek — hozták létre az állatfejes motívummal díszített akasztóveretet, s ez a tárgytípus szórványosan eljutott a steppe északi peremvidékére, a finnugor népekhez is. A finnugorok azonban már a szaltovói kultúra kialakulása előtt kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek déli irányba: a Kaukázus vidékével és a Fekete-tenger melléki antik kulturális hagyományokat őrző kolóniákkal. A kereskedelem egyaránt folyt közvetlenül, illetve közvetítőkkel. Ez a kapcsolat az akasztóveretek területükön történt felbukkanása előtt már legalább ezer éves múltra tekinthetett vissza. A finnugor népekhez vezető útvonal a Volga folyó volt. Ennek a kapcsolatnak mind történeti, mind régészeti adatai ismertek a szakirodalomból (AMBROZ 1966, 26, 41, 71-72, 76, 82-83; KLIMA 1999, 17). Ezen kapcsolat eredményeképpen a kettős állatfej motívuma már az akasztóveretek megjelenésénél korábban ismert volt a finnugorság körében, és a népvándorlás korában különböző rendeltetésű használati eszközökön, ékszereken való felhasználása általános volt. A kettős állatfejes finnugor tárgytípusok: 1. fésűk, 2. lán- cos-csörgős csüngök, 3. áttört láncos-csörgős csüngök, 4. viaszveszejtéses öntéssel készült láncos- csörgős csüngök. A felsorolt tárgyak valószínűleg mind ékszerek, mivel a fésűk is inkább dísztárgy, mint használati eszköz jellegűek. A fésűk közül a legkorábbi a Starsee Ahmi- lovo-i temetőből (ananyinói kultúra, a népesség a votják és a cseremisz etnogenezisben játszott szerepet) került elő, egy 15 cm mély gödörben találták, anyaga bronz, kidolgozása eléggé elnagyolt (1. kép 6). A temetőt a Kr. e. 8-6. századra keltezik (PATRUSEV-HALIKOV 1982, Ris. 54. 9). Az időszámítás kezdete körüli időkből Nyu- gat-Szibériában (Sarovskoe gorodise) találtak két állatfejjel díszített csontfésüt, amelyen az állatok testét is ábrázolták (1. kép 7). Az ásató szerint az ábrázolt állatok cobolyok (Cindina 1981,145). Időrendben a következő lelet az imenykovói kultúrából (Serbetskoe ostrovnoe I. selise) származik (1. kép 8). A kultúra a Volga és a Káma összefolyásának vidékén létezett a 3—7. század között. Etnikai hovatartozása bizonytalan: egyesek kevert finnugor-török népesség emlékének tartják, mások a finnugorságon belül a gorodeci kultúrával kapcsolják össze, és így a mordvinok-cseremiszek 4 A gorogyeci kultúrának mindeddig csak településeit tárták fel. 312
