Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken (1993-1999)
FANCSALSZKY Gábor te. A bújtató kapcsán azonban azt kell megállapítani, hogy az immár három esetben megfigyelhető kompozíció a kisebb felülethez alkalmazkodó „redukált” jelenetként fogható fel. A három alakból kettő lett: megmaradt a jobb oldali támadó és a középső patás, a bal oldali állat pedig teljesen eltűnt. Az orosházi szíjvég is tanulságos: egyrészt a nagy testfelületek miatt a bal oldali ragadozó feje erősen eltorzult, másrészt viszont a felső mező kettős ábrája (inda és griff) csak ritkán és jó minőségű tárgyakon tűnik fel. Véleményem szerint mindegyik darab a kanonizált avar motívumkincsen belüli bátortalan kísérletezés eredménye. A tárgyak lelőhelyeinek távolsága pedig arra utalhat, hogy nem egy adott helyen dolgozó ötvös pillanatnyi dekoncentráltságának lehetünk tanúi, hanem általánosabb jelenségnek. Egy jobbra álló szíjvégünk van (Izsákfa), ebből a típusból (7g) korábbról is összesen csak négy példányt ismerek, a jelenség pedig továbbra is magyarázatra szorul. A három töredékes darab (Keszthely, Tiszafüred, ismeretlen lelőhely) esetében elegendőnek tűnik a regisztráció (7i) szintjén maradni. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a keszthelyi tárgy a patás állat hátsó lába alatt látható félgömb miatt a 7b altípusba is beosztható. Figyelemre méltó jelenségnek tartható viszont a 7c (poncolt), 7d (gombos végződésű) és 7e (szalagosodó) típusok hiánya, ugyanis az egész csoporton belül ezeket alkotják a legjobb minőségű tárgyak. Ez azt jelenti, hogy valóban a legérdekesebb megoldások a legritkábbak. 8. típus. Állatküzdelmi jelenet egyedi megoldása (több altípus) Tiszafüred-Majoros 125. sír: nagyszíjvég három griffek a középső hátranéz, a keretelés növényi jellegű, h.: 10,8 cm (9. kép 6) (GARAM 1995,23, Taf. 68,202) — 8d, ez a kompozíció eredeti, 1993-as gyűjtésemben, ebben az alcsoportban (állat- és növényábrázolás együtt) fordult csak elő, idetartozását a keretelés is igazolja. Tiszafüred-Majoros 507. sír: nagyszíjvég három griffek a középső hátranéz, h.: 10,6 cm (9. kép 7); ló vagy fegyvermelléklet: lándzsacsúcs (GARAM 1995, 68, Taf. 98, 209)— 8d, állat- és növényábrázolás együtt. Beosztása kizárólag a kompozíció alapján történt meg, ld. alább! Tiszafüred-Majoros 1124. sír: nagyszíjvég két, sorban álló griffek közöttük inda, h.: 8,6 cm (9. kép 5) (GARAM 1995,132, Taf. 150) — 8d, állat- és növényábrázolás együtt. Zamárdi: nagyszíjvég gyöngysorkeretbe foglalt állatküzdelmi jelenettel, h.: ? cm (9. kép 8); ló vagy fegyvermelléklet: közöletlen (BÁRDOS 1998, 41. kép) — 8e, Ny ékládháza-típus. Az alcsoportok a következők: 8a: a legjobb minőségű darabok; 8b: fríz jellegű kompozíció; 8c: felbomló alakok; 8d: állatábrázolás növényi és geometrikus elemekkel keveredve 8e: Nyékládháza-típus (a legjobb darab lelőhelyéről elnevezve). A helyzet némileg emlékeztet az előző típus leírásának végén megállapítottakra. Ebben az esetben sem került elő a legjobb variációkhoz (8a, 8b, 8c) beosztható tárgy, sőt a három tiszafüredi szíjvégen első ránézésre még csak küzdelemről sincs szó. Korábbi gyűjtésemben egy kemecsei nagyszíjvég kapcsán (FANCSALSZKY s. a., 8d típus) sikerült a kompozíció (hátra tekintő patás állat két ragadozó — griff/oroszlán — között) jelzésszerű változatát az eredeti állatküzdelemből levezetni. Az eleve kis esetszámú csoportot (négy tárgy) alkotó veretek stilárisan egyértelműen összefüggnek. Ehhez járul még az a tény, hogy a négyből kettő (Kemecse, Tiszafúred-Morotvapart) szorosan köthető az itt szereplő Tiszafüred-Majoros lelőhelyhez. E típus felállítása kapcsán találkoztam először a figurális és geometrikus stílus egy ábrán belüli közös megjelenítésével. A tiszafüredi 125. sír nagyszíjvége állatalakjainak levél jellegű keretelése más, mint a szintén ritka gyöngysorkeret. Itt ugyanis — az egyébként meglévő kereten belül — készített a mester még egy belső díszítéssort, jócskán lecsökkentve az alakok méretét. Az 507. sír tárgyán ilyen jellegű megoldást nem látunk, a kompozíció viszont nyilvánvalóan ugyanazt a szándékot tükrözi, azzal a különbséggel, hogy a két támadó jól megfogalmazott griff. Ebben a sorozatban tehát egy sajátos jelenet sajátos kiegészítésével találkoztunk. Arra, hogy ez az újítás (a figurális és a növényi stílus keveredése) nem volt könnyen értelmezhető minden mester számára, az a bizonyíték, hogy a kompozíció átvétele nem járt feltétlenül együtt az új stiláris elem átvételével is. Az 1124. sír szíjvége viszont kizárólag a két sorban álló griff közötti visszahajló inda miatt került ebbe a csoportba. Elég sok kétalakos tárgyat ismerünk ahhoz, hogy nyugodtan állíthassuk: nincs közöttük még egy ilyen. Az állatalak és növé- nyi/geometrikus dísz keveredése véleményem szerint stiláris kísérletezés (óvatosan fogalmazva: stí292
