Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Dobrovits Mihály: "Avarnak nevezték magukat" - Theophylaktosz álavarjainak kérdéséhez

DOBRO VITS Mihály

avarok, akkor vezetőik sem igazi kagánok. Tekintve, hogy Maniach az avarokat még mint lehetséges közös ellenséget írta le, míg Valentinianosz követjárása a foedus után történt, helyben is vagyunk. A törköket a kagáni cím érdekelte. E helyett azonban az etnikai különbségekről beszéltek.

A KAGÁNI HATALOM ÉS A TERÜLET

A törkök és avarok között a kagáni hatalom birtoklásának jogosságáért folytatott vita másik érdekes elemét találhatjuk meg, ha figyelembe veszünk egy másik tényezőt, nevezetesen a területét is. Bár a kagáni hatalom eredendően nem territoriális, nem csak az Ég jóváhagyása kellett hozzá, hanem a hely szellemeié is. A türk rovásfeliratokon jól ismert, hogy az Ég (töiyi) mellett a táj (yer sub [tkp. föld és víz, vö. : kínai shan sui]) is beleavatkozott. A szövegek így vallanak erről:

I.E 11; II. E 10: „üzä türk täiyisi iduqyeri sub'i anca temis, türk bodun yoq bolmazun teyin, bodun bolcun teyin qcrq'im elteris qayaniy, ögüm elbilgd qatuniy tüíjri töpüsintü tutup yügürü kötürmis áriné ” „ Fenn a türk Ég, a szent táj [tkp. szentföldje és vize] így szólt: »Ne tűnjön el a türk törzsszövetség, legyen törzsszövetséggé!« [S ezért], az Ég mintegy a fejük tetejénél fogva emelte fel apámat, az Elteris [„Birodalomgyűjtő”] kagánt és anyámat, az Elbilgá [Birodalom bölcse] katunt. ”

I. E 19; II. E 16 „ácümiz apamiz tutmis yer sub idisiz bolmazun teyin az bodunuy etip yarat'ip

„Hogy ne maradjon gazdátlan az őseink által bírt táj, megteremtettük az az népet. ”

II. E 35 igidmis al[p qayaniy a ya] fű ti. üzä /díjrí, i'duq yer sub, [ácim qa]yan qut'i taplamadi árinc” ,,[A tokuz-oguzok] fellázadtak [tkp. megtévedtek] az őket tápláló hős kagán ellen. Fenn az ég, [lenn] a táj [tkp. a föld és a víz], és kagáni nagybátyám [Kapgan = Qapyan (691—716)] szent szerencséje [qut] bizony nem örültek ennek. ”

u.o.: „toquz oyuz bodun yerin subin id'ip tabyacyaru bárdi” „A tokuz-oguz törzsszövetség elhagyván [tkp. elküldvén] táját, Kína felé ment. ”

Azt, hogy ezek a kijelentések mit jelentenek, azt éppen Hérodotosz szkíta logoszából tudhatjuk meg. A szkíták szorongatta kimmer előkelők ugyanis éppen azért nem hajlandók odébb állni,

mert a táj elhagyásával elveszítenék annak áldásait is. A szöveg (IV/11) a következő (HÉRODOTOSZ 1989, 269-270; HÉRODOTOSZ 1997, 269): „A hagyomány szerint az a föld, amelyen most a szküthák laknak, egykor a kimmereké volt. A kimmerek a szükthák betörésének hírére — mivel nagy ellenséges sereg közeledett feléjük — tanácsot tartottak, de véleményük megoszlott; mindkét fél erősen ragaszkodott a maga nézetéhez, de a királyoké volt a helyesebb. A nép ugyanis úgy gondolkodott, hogy el kell vonulni, s nem szabad kockáztatni a túlerővel szemben. A királyok viszont úgy, hogy a földért harcolni kell a támadókkal [xijv pé váp 8ij xou Sf|pou cpépeiv yvcoppv, cbq ánaXLáooeodai rcpfjypa eíri, ppSé 7ipo<; uoDmuc Seópevov KívSuvebeiv, xijv 8é xójq PacnAécov, Siapóc^eaöca 7repi xrjq ycoeijc xoím ÉTaoborJ Sem a nép nem akart engedni a királyoknak, sem a királyok a népnek. A nép úgy döntött, hogy vándoroljanak el, és harc nélkül adják át az országot a támadóknak. A királyok pedig úgy döntöttek, hogy inkább a saját földjükön essenek el, és ott leljék sírjukat, mint hogy a néppel együtt elmeneküljenek, mert végiggondolták mennyi jóban volt részük itt, és mennyi rossz várna rájuk, ha elmenekülnének hazájukból [xoíx; 8p ánakXáoaeoGai PotAeúeGai ápaypxl, xijv %cópov TcapaSóvxaq xoioi ettoűoi xoioi Sé ßaai/xbai. 8ócjca év xf| éamxóűv KéeoOai áítoOavóvxaa, pp5é aupipebyeiv xcp Sppcű, koyiGapévoc őoa xeáyaGá 7i£7ióv0aGi, Kai őoa (pebyovxaa ek xfjq, naxpíSoc Kasa éniSo^a KaxaAapßaaai.]. Minthogy kétféle döntést hoztak, két egyenlő létszámú pártra szakadtak, karcolni kezdtek egymással, és addig küzdöttek, amíg elhullottak egymás kezétől. A többi kimmer a Türasz (Dnyeszter) folyó mellett temette el az elesetteket (sírdombjuk ma is látható), majd a temetés után kivonultak az országból, a szküthák pedig bevonultak az elhagyott területre. ”

194