Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Váradi Adél: Előzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és késő népvándorlás kori teleprészletekről
VÁRAD I Adél irodalom (GARAM 1998, 109-121) alapján a szóban forgó ostor- vagy korbácsnyél tartozékának meghatározható tárgyak eddig kizárólag sírokból kerültek elő.25 Az újabban telepeken fellelt példányok — Kompolt-Kistéren egy tojásdad formájú (VA- DAY 1999, 244), Kompolt-Kistéri-tanyán26 pedig a nagyútihoz hasonló, gömbölyű darab — szépen kiegészítik az e tárgytípusról temetők alapján megszerzett eddigi ismereteinket. A késő avar kori csontgömbök a szállásterület peremén található temetők sírjaiból kerültek elő (GARAM 1998, 117), így a nomád állattartással kapcsolatba hozható tárgyaknak a térségben a korszakbeli telepeken történő felbukkanása sem meglepő. A sütőharangot, kézzel formált cserépbográcsot és korongolt, kavicsokkal soványított, jellegzetes, bekarcolt díszű kerámiaanyagot tartalmazó telepek értékelésénél több lehetőség is felmerül. A fenti kerámia- anyag jellemezi a Tiszafured-Majoroson (GARAM 1981, 137-147), Tiszafúred-Morotvaparton (MADARAS 1991, 227-326), Csincse határában, a Csörsz-árok betöltésében (F1SCHL 1995, 33-46) előkerült, avar korba sorolt telepeket, hasonló került elő Mezőkövesd-Vajda utca (RÉVÉSZ 1986), Karos-Tobolyka és Karos- Mókahomok (WOLF 1991) 9-10. századra keltezett telepein is, valamint a zemplénagárdi 7-9. századi, szlávnak meghatározott hamvasztásos temetőben (RÉ- VÉSZ-WOLF 1993), valamint Karcsa-Somos (KAZA- CSAYNÉ 1955) és Vásárosnamény-Gergelyiugornya (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987) szláv telepein is. Tágabb földrajzi keretek közé ágyazva tárgyalja az Avaria északi határsávjában feltárt temetők állatcsontanyaga alapján az etnikus megközelítés újabb lehetőségeit Szabó J. Győző (SZABÓ 1981,68). Az avar és szláv népek településterületének vizsgálatát az északi peremvidéken a korai szláv földrajzi nevek bevonásával végezték. A 8-9. században az avar lelőhelyek és a szláv eredetűnek tartható helynevek átfedését regisztrálták (SZABÓ 1969, 54). A korai szláv helynevek legdélibb előfordulása a Tárná mentén található, s a nagy úti lelőhely magasságában húzható meg (SZABÓ 1969, 50, 24. ábra). Az avar kor középső szakaszától egymással ellentétes népmozgást valószínűsítettek: miközben a nomád szállásterület északi határa a Mátra lábáig tolódott, a hegyekből a szlávok lehúzódása feltételezhető. A területi átfedés következtében nagyobb a kulturális egymásra hatás mértéke, így az etnikai szétválasztás esélyei is jelentősen csökkennek (SZABÓ 1970, 34-35). Fokozottan érvényes ez a településekre. Mindinkább hangoztatott vélemény, hogy a telepekről előkerült leletek alapján nehéz a népesség etnikumára következtetni (WOLF 1994, 126; MESTERHÁZY 1996, 871). A Csörsztől északra eső hegyvidéki avar peremterületen eddig három, szlávnak meghatározott telepet—• Mátraszőllős-Késedomb27 (CS. SÓS, 1970, 103-105), Recsk térsége (SZABÓ 1983, 303)28 és Sály- Lator (váralja)29 (MESTERHÁZY 1996, 868-870) — és egy temetőt — Bélapátfalva-Kakucsó-hegy (SZABÓ 1987,98) — ismerünk. Míg a szlávok településterülete erdős, dombos vidékre, hegyek közé, zártabb medencékbe lokalizálható, addig az avarok a sík, alföldi terepet részesítették előnyben. Feltűnő, hogy a feltételezett szláv foglalás időszakában,30 a hegyek lába előtt húzódó területen semmi akadálya nem volt a terjeszkedésnek, még sem találjuk meg őket a kora avar kori gyepű jellegű síkvidéki részeken. Később, a bizonyíthatóan megtörtént avar terjeszkedéssel több akadály merülhetett fel a terület elfoglalásával kapcsolatban.31 A bizonytalan és csekély számú adat alapján úgy tűnik, hogy szláv jelenlét és/vagy erőteljesebb befolyás a Bükk és a Mátra körzetében nem adatolható. 25 Egy avar temető területén előkerült szórványtól (Dormánd-Hanyi-puszta) és egy bizonytalan lelőkörülményű régi darabtól (Wien-Unter St. Veit) eltekintve. 26 Szabó J. József szíves szóbeli közlése alapján. 27 Mátraszőllős-Késedomb lakóinak — s a hasonló kerámiával jellemezhető telepeknek — szlávokkal történő identifikálása ellen foglalt állást Garam Éva (GARAM 1981,145). 28 Feltehetőleg Recsk-Martonkával azonos (SZABÓ 1969, 53-54). 29 A későbbi suburbium területén feltárt többrétegű telepmaradványból egy 7. századi teleprész és egy 8-9. századi szláv horizont elkülönítése történt meg a közelmúltban (MESTERHÁZY 1996, 868). A feltárt telepjelenségek egy részének átértékelésével kapcsolatban a leletanyag teljes közlése nélkül rendkívül nehéz állást foglalni (WOLF 1999, 127, 49. j.). 30 Korábban a szlávok megjelenését a Kárpát-medencében a germán időszakban is lehetségesnek gondolták (SZABÓ 1970, 34; SZABÓ 1983, 302), ma már e népmozgást az avar foglaláshoz kötik (BÓNA 1987,177-178). 31 A szláv szállásterület változását a 9. század szemszögéből vizsgálva, a népesség délre húzódásának fő akadályát a Kaganátus bukását túlélő avar néptöredékek jelenlétben látják (SZALONTAI1996, 30-31). 134
