Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete
hatkaréjos kiképzésű körtemplom-típus ettől kezdve a Kiszombor-Karcsa-Gerény csoportként jelent meg a szakirodalomban. Csányi Károly és Lux Géza 1838-ban cikkben számolt be a karcsai kutatásokról. A szerzők írásukban - az építészeti egyezések kimutatásán túl - megpróbáltak választ találni e templomok építésének időpontjára. A karcsai rotunda esetében könnyebb dolguk volt, hiszen meglehetősen széles szakirodalom állt rendelkezésükre. Ezek, s saját stíluskritikai vizsgálataik alapján a XII. század derekára datálták a karcsai rotunda építését, ugyanakkor megjegyezték, hogy noha „Történeti adatok híján a körtemplom-példák közt időrendi sorrendet nem tudunk megállapítani, de valószínű, hogy bordás boltozaqq ta és bimbós fejezetei révén közöttük a kiszombori a legfiatalabb". A másik esemény, amely a kiszombori templomra irányította a figyelmet, az a templom 1939-es átalakításával függött össze, melynek célja az volt, hogy az 1910-ben visszaállított, s az épület belső összhatását romboló barokk oltárt egy román stílusú oltárral váltsák föl, s ezzel olyan miliőt teremtsenek, amely jobban megfelel a román-kori szentélynek és a neoromán stílusú templomnak. Az átalakítással megbízott Barth Ferenc építész így írt erről: „Az 1938-as jubileumi és kongresszusi év a kiszombori hívőkben is elindította a vágyat, hogy rendbeszedjék templomukat és a korhadt és pusztuló s amúgysem oda illő oltár helyett stílusos és maradandó k&oltárt emeljenek. Mivel oltárképpel nem akarták újra eltakarni a végre szabaddá váló műemléket, felvetődött az a gondolat, hogy az oltár mögötti fülkébe, melybe ismeretlen okból, sem az épület román ízléséhez, sem pedig a későbbi barokk ablakokhoz nem alkalmazkodó vasablak került, ennek kiemelése után magasabb és szélesebb új ablak kerüljön. Ez az ablak helyettesítse az oltárképet s éppen ezért a templom védőasszonyát, az Assumptat ábrázolja". 4 0 A rotunda felújítása során, az imént említett vasablak kiemelésekor, illetve az új, szélesebb ablaknyílás kiképzése során, 1939. április 19-én került napvilágra az első freskótöredék. 4 1 A több vakolatréteg által takart freskókat - jóhiszeműen - Barth Ferenc építész kezdte feltárni. Kleitsch Mátyás esperes, a falu plébánosa másnap értesítetr te a Műemlékek Országos Bizottságát. Levelében többek között ezt írta: „...szükségessé vált a régi szentély omladozó, vizes vakolatának megújítása és festése. A vakolat leverése közben az oltár mögötti fülkében kerültek elő a freskók (...) Hat darab kb. életnagyságú szentet ábrázol a kép, okkersárga és vörösbarna színben, eléggé primitív rajz. Ezek közül egy szinte teljesen ép, három néhány vonással kiegészíthető, kettő eléggé sérült (...) nagy szerencse, hogy Barth Ferenc személyében hozzáértő művész volt kéznél (...) az ő érdeme, hogy saját kezűleg, sértetlenül hámozta ki a freskókat az újjnyi vakolat alól... " 4 2 A MOB szakértői (Szentiványi Gyula, Genthon István és Lux Géza) a helyszínen tanulmányozták a falképeket, megállapították, hogy azok a XIV. századból valók, majd megbízták Nikássy 39 Uo. 1939:1. 28. 40 BARTH Ferenc. 48. 41 Azt, hogy a rotundában falképek vannak, nem most fedezték föl először. Horváth Mihály plébánosnak egy 1834-es História Domus-beli bejegyzése tanúskodik arról, hogy az akkori felújításkor színes falfelületek kerültek elő. Meg is jegyezte: „Úgy látszik, valami régi festmény". A bejegyzésen túl azonban érdeklődése nem terjedt ki arra, hogy alaposabban megvizsgáltassa a képeket, melyek így több mint száz évre ismét „láthatatlanná" váltak. Lásd: HAMVAS István: A kiszombori románkori körtemplom titkai. = Vigília. 1965:3. 138. 42 Idézi: KLSTERENYEI Ervin: A kiszombori rotunda középkori falképeinek restaurálása 1982-1983. - Múzeumi Műtárgyvédelem. 1982:10. 309. 97
