Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....

dés eredményeként Nagyatádi Szabó István tagja lett az 1919 január 18-án megalakí­tott Berinkey kormánynak, Mayer János és Szemző Ernő pedig államtitkárai lettek. Et­től kezdve tehát politikai szinten is meg volt a kapcsolat a Kisgazdapárt és a kormány között. A Kisgazdapárt pedig ekkorára jelentős szervezeti sikereket ért el. Egy korábbi tanulmányunkban már részletesen bebizonyítottuk, hogy 1919 január végéig a Kisgaz­dapártnak már 270 faluban volt szervezete. A Földmívespártnak pedig 278 községben alakult szervezete és 104 helyen működött Földmíves Tanács. Ez együttesen 752 helyi szervezetett jelentett. 4 1 Nagyatádi Szabó István ugyanis januárban az Országos Kisgaz­da- és Földmívespárt elnöke volt. Tehát e párt szervezeteinek száma több, mint a duplá­ja volt az MSZDP 315 szervezetének. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a Kisgazda- és Földmívespárt ekkor erősebb lett volna, mint a szociáldemokrata párt. Nem. Csupán jelezni kívántuk a párt parasztság körében elért szervezettségét és tömegkapcsolatait. Amivel elsősorban azt állítjuk, hogy a politikai szintéren is igen so­katjavultak a kormány kapcsolatai a parasztság szervezett tömegeivel. A kápolnai föld­osztás után, február 24-én pedig létrehozták a Károlyi-párt és a Kisgazdapárt „legszoro­sabb együttműködését és szövetségét." A Kisgazdapárt vezetője, Nagyatádi Szabó István népgazdasági miniszter pedig hangsúlyozta: „Célunk az volt, hogy a szociálde­mokrata párttal való közös munkálkodást megtaláljuk... Azt hiszem, hogy mi az együttmű­ködésnek minden alapfeltételével rendelkezünk, megvan hozzá a jóakaratunk,... az elhatá­rozásunk, ennek csak sikere lehet." A két párt szövetsége, a Kisgazdapárt és az MSZDP közeledése érdekében Nagy­atádiék kiszorították a pártból a középbirtokosi érdekeket képviselő földmívespárti vezetőket. Ők március 5-én ismét létrehozták az Országos Földmívespártot, és csatla­koztak a kormány ellenzékéhez. Ez természetesen gyengítette a kormány paraszti tá­mogatottságát is. A Károlyi- és a Kisgazdapárt szövetsége a földbirtokreform végrehaj­tására és a nemzetgyűlési választásokon való együttes fellépésre koncentrálódott. Március 5-én a két párt vezetősége elhatározta, hogy választási kerületenként, a két párt erőviszonyainak megfelelően kialakított közös jelölőlistán indulnak majd a válasz­tásokon. 4 2 A földreformot és a földosztást tehát nem polgári demokratikus kormányzat, ha­nem a Tanácsköztársaság kormánya nem hajtotta végre. Ők voltak azok, akik 1919 áp­rilis elején leállították a földosztó birtokrendező bizottságok és a helyi választmányok munkáját. A nagybirtokokat nem szétosztották, hanem szocializálták és azokon terme­lő szövetkezeteket hoztak létre. Ez az ott dolgozó cselédeknek - a megemelt fizetéssel ­jó volt. A földnélküliek és a szegényparasztság azonban így nem kapta meg a nagyon várt földet. Ezért - egy idő múlva - el is fordult a proletárdiktatúrától. Mindezek miatt tartjuk jogosnak Jászi Oszkár megállapítását: „A magyar feudalizmus örökké hálás le­het a magyar bolsevizmusnak: ő volt az, mely az októberi forradalom földosztó politiká­ját diszkreditálta és a nagybirtokot pusztán vörösre kente és megmentette." 4 3 41 SIPOS József: Az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakulása (1919 január) - MFMÉ 1988/1. 307-320.p. 42 SlPOS József: A Kisgazdapárt és a Károlyi-párt szövetsége - MFMÉ 1991/92./I. 219-231.p. 43 JÁSZI Oszkár: Magyar Kálvária - magyar föltámadás. Magyar Hírlap könyvek, 1989. 133.p. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom