Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....

Hajdú Tibor az 1968-ban megjelent nagysikerű monográfiájában azonban már arról is írt, hogy a kápolnai földosztással „egyidejűleg megkezdődött a földosztás is. Az első földosztó bizottságok kiküldése, először a legforróbb talajra: Szabolcsba, a Viharsarokba március elején, elég lassan, bürokratikusán haladt."

3 A 10 kötetre tervezett Magyarország története című szintézis 1974-ban megjelent 8 kötete azonban már szinte szórói-szóra megismétli az 1964-es megállapítást: E „törvény a reformot felülről, bürokratikus úton kívánta végrehajtani, ami a gyakorlatban esetleg évekig elhúzódó eljárást jelentett." Igaz, később a földfoglaló mozgalmak tárgyalásánál megemlíti, hogy azok hatására a kormány 1919 március elején kinevezte az „Országos Birtokrendező Tanács tagjait, és a leginkább veszélyeztetett területekre birtokrendező bizottságokat küldtek ki a földreform azonnali előkészítése céljából."

4 Az 1985-ben megjelent - akkor nagysikerű - Magyarország története a XX. században című monográfiában pedig az 1919. évi XVIII. néptörvény bemutatása után azt olvashatjuk, hogy „a kormány nem fogott hozzá a törvény azonnali végrehajtásához, így elkésett a történelmi lehetőségekben rejlő erők kamatozásával is."

5 A polgári demokratikus forradalom földreformjának negatív megítélése a rendszerváltás után sem változott. Az 1992-ben megjelent Magyarország rövid története című összegzés ezt írja: „Károlyi Mihály mintegy lecsendesítendő gesztusként már február 23-án megkezdte saját birtokainak felosztását Kápolnán. A törvény teljes érvényesülése - minthogy rendkívül sok mérnöki és telekkönyvi munkát igényelt - több évig tartott volna, de erre a történelem nem adott lehetőséget."

6 A Pölöskei Ferenc, Gergely Jenő és Izsák Lajos által szerkesztett - először 1995-ben napvilágot látott - egyetemi tankönyv pedig csupán két értékelő mondatot szánt e földreformra. Egyrészt megállapítja, hogy „nem járt sikerrel a földosztás végrehajtása sem." Másrészt, a törvény rövid bemutatása után kijelenti, hogy „a kormánynak viszont nem maradt ereje a törvény valóra váltására."

7 Ezt a gondolatot ismétli Ormos Mária 1998-ban megjelent egyetemi jegyzetében: a földreformról szóló „néptörvényt" majd csak 1919. február 15-én adták ki, „ami miatt a végrehajtásra már nem kerülhetett sor, és a rendelet a falun nem fejthetett ki stabilizáló hatást. (...) "A földreform késlekedése és végül elmaradása" miatt - írja, és ez új gondolat - „A falu, amely az új rendszer stabilizáló ereje lehetett volna, gyakorlatilag nem vált a polgári demokratikus kormányzat hívévé. A politikai szintéren jelezte ezt az a tény, hogy a kormány és a Kisgazdapárt között jó ideig nem volt kapcsolat."

8 Romsics Ignác 1999 nyarán megjelenő új, XX. századi szintézisének kéziratában pedig a következőket olvashatjuk a földreformról: „A törvény megjelenését követően azonnal megkezdődött a földigénylők összeírása és a területkijelölés. Magára a parcellázás3 Hajdú, i. m.: 322.p. és 326.p. 4 Magyarország története 8. kötet. 1818-1919. 1919-1945. Akadémiai K. 1976. 173.p. és a 182.p. 5 Balogh-Gergely-Izsák-Jakab-Printz-Romsics: i. m.: 86.p. 6 BERTÉNYI Iván-GYAPAY Gábor: Magyarország rövid története. Mecénás K. Bp. 1992. 505.p. 7 Magyarország története 1900-1994. Bp. 1997. Szerk.: PÖLÖSKEI Ferenc, GERGELY Jenő, IZSÁK Lajos, lOO.p. 8 ORMOS Mária: Magyarország a két háború korában (1914-1944) Csokonai K., 1998. 32.p. és a Rubicon 1998/8. lO.p. 58