Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században
gének biztosításához nem igen számíthatott állami támogatásra az ötvenes években. 1849-ben a Szegedet megszálló császári hadak vezére 25000 pár bakancs beszolgáltatását rótta ki a 186 fős hitközségre. 8 8 Mintegy kijelölve ezzel a berendezkedő új hatalom zsidósággal szembeni magatartásának irányát. Más probléma is adódott a község vallási életében, miután Lőw Lipót Szegedre érkezvén úgy ítélte meg, hogy a zsidókérdés a városban nem létezik, legalábbis vallási szempontból nem, s a szegedi zsidóság vallásszervezetének igazi funkcióját ennélfogva a magyarosítás előmozdításában látta. 8 9 Éppen ezért kíméletlen harcot folytatott az ortodox ihletetettségű magán-zsidóiskolák felszámolása és egy községi ellenőrzés alatt álló nyilvános zsidóiskola ügyében. Ennek során összeütközésbe került a városi tanáccsal, mely az ötvenes években sorozatban adott engedélyeket „izraelita magántanodai intézetek nyitására", olyan személyeknek, kiket a Tanács „józan, jámbor, erkölcsös magaviseletűnek" tartott, s akik rendelkeztek a tanítói állás megkívánta tulajdonságokkal. 9 0 A megyei hatóság számára egyre kínosabbá vált, hogy a növekvő létszámú vallásközösség elöljárói községi autonómiájuk sajátos értelmezéseként önkényesen változtatták az állami egyetértési joghoz kötött tanítói állásokat. Nem egyszer állami kényszer alkalmazására volt szükség, hogy elbocsájtott, de keresettel élő zsidó tanítókat visszahelyezzenek az iskolák vallási kötelékébe. 1 Sőt, egyszer a tanácsnak kellett kiegyenlíteni azt az ellentétet, ami Lőw Lipót, s az általa szegregációs forrásnak tekintett talmudista iskolák között feszült. 9 2 De ütközött Lőw elképzelése néhány adózó hitközségi tag érdekével is, kik hatósági támogatást kértek saját vallási elöljáróságuk adóztatási gyakorlatával szemben. Ugyanis az izraelita egyházi vezetőség a községi iskolaalapítványok szaporítására rendkívüli illetéket rótt ki tagjaira. Voltak akik maga, a tény ellen (pl. Wolf Móric), s akik a kivetett adó aránytalansága miatt (Pollák Sándor és Ignácz, Kiss Dávid) tiltakoztak. A hitközség messzebb tekintő, alkalmazkodó stratégiája s a zsidó közösség egy részének ragaszkodása az önazonosság tudatát vallási és világi értelemben jobban ápoló magántanodákhoz bizonytalanságban tartotta az állami felügyelet és támogatás képviselőit. Utóbbiak ragaszkodtak azon jogukhoz, hogy amíg az izraelita iskolák ügye nem rendeződik, az oda kinevezett tanárok minősítési lapjait az „állami elemi tanodai igazqq gató" véleményezze. A szegedi zsidóság vallásalapú meggyőzése a Lőw-féle világi alkalmazkodásról az alkotmányos élet helyreállítása után élvezte a hatalom támogatását. Nemcsak arról volt szó, hogy a polgármester „Lőw Lipót, a szegedi izraelita község főrabbijának politikai magatartása ellen" nem emelt kifogást, hanem támogatta egy szegedi „rabbi növelde" felállításának a gondolatát, engedélyezte a Lőw Lipót által szerkesztett „Magyar Zsinagóga" és „Ben Chananja" című héber társadalmi és hitfelekezeti kérdésekkel foglalkozó lap kiadását. 9 4 A hivatalos támogatás egyéb kézzelfogható jele az izraelita iskola pénz88 CsmL. Tan. jkv. 193/1849. 89 CsmL. Tan. jkv. 245/1866. 90 CsmL. Tan. jkv. 1814/1850. 91 CsmL. Tan. jkv. 1854. szept. 11. 92 CsmL. Tan. jkv. 6377/1854. 93 CsmL. Tan. jkv. 5573/1853. 94 CsmL. Szeged város Polgármesterének Iratai (Polg.m. ir.) 112/1864. 41
