Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

tudományos munkatársak közössége, nemcsak az illető személyét, hanem magát az eljárást kifogásolva lépett föl az új, demokratikus államberendezkedés jegyében, amely föllépés végülis, mind a múzeumi, mind a megyei vezetést elhatározásuk megváltoztatására késztette. Sajnálatos módon ezután a múzeumi vezetés hozzáállása a Történeti Osztály egészéhez meglehetősen merev lett és ez sok tekintetben a Történeti Osztály 1990-es évekbeni fejlődésére is kihatott. Az 1980-as, 90-es években a Történeti Osztály rendkívüli módon megnövelte gyűjteményi anyagát. Ennek következtében a történeti anyagok elhelyezését csak újabb és újabb külső raktárak megszerzésével lehetett biztosítani. A felettes szerv közreműködésével részben Szegeden, részben Szegeden kívül, elsősorban a 80-as években sorra megüresedő tanyasi iskolák megszerzésével sikerült külső raktárakat biztosítani. így egy ideig használt a Történeti Gyűjtemény Szegeden, a Kazinczy utcában, és a Gál utcában egy-egy megürült lakásban lévő külső raktárat, továbbá a Rúzsa 2. Altalános Iskola épületét, két, Domaszéken lévő tanyasi iskolát, Tiszaszigeten egy iskolaépületet, és 1988-tól Algyőn, a kőolajosoktól átvett barakk-épületet. A későbbiek folyamán az előbb említett valamennyi külső raktár megszűntével (1990-es évek, privatizáció) az algyői a múzeum legfőbb külső raktár-együttesévé vált. Ebben kapott egy hosszú folyosóval ellátott, számos helyiségből álló szárnyat a gyűjtemény, majd 1997-98-ban egy újabb, másik, teljes szárnyat, amely immár lehetővé teszi a gyűjtemény fizikai értelemben vett megfelelő elhelyezését. Sajnos, ennek körülményei a gyűjteményegyüttes minőségi elhelyezése szempontjából nem megfelelőek (nem fűthető, nedves) és ezen mihamarabb változtatni kell. Az 1990-es években a Fekete házban sor került a gyűjtemény korszerű nyilvántartási rendszerének megkezdésére, amely egyrészt az adattár, fotótár megfelelő kartonozását, különböző mutatók kialakítását jelentette, másrészt megkezdődött az anyag számítógépes feldolgozása is. Ennek elsősorban financiális és technikai függvénye van, amennyiben még nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű számítógép. A Történeti Osztály gyűjtő-, kiállító tevékenysége mellett igen jelentős tudományos tevékenységet folytatott az 1980-as, 90-es esztendőkben. Egyrészt a munkatársak résztvettek a szép számban készülő megyei községek és városok történetét feldolgozó monográfiák készítésében. Kiváltképp a Szeged monográfia sajtó alá rendezését, a kötetek gazdag fotó- és egyéb illusztrációs anyagainak jórészét a múzeum történeti anyagának átadásával sikerült biztosítani. Ugyanakkor a munkatársak személyi, szakmai kapcsolatai révén, valamint egyéni kutatási feladatai kapcsán személyi és intézményi kapcsolatok kiépülésére került sor. így a már említett Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Történelem Tanszéke mellett a József Attila Tudományegyetem különböző történeti tanszékeivel, a Magyar Töténelmi Társulattal, természetesen a Csongrád Megyei Levéltárral, a városi Somogyi-könyvtárral, valamint Budapesten az MTA Történettudományi Intézettel, szakmailag a Magyar Nemzeti Múzeummal, illetve a Munkásmozgalmi Múzeummal, valamint az MTA Irodalomtudományi Intézetével és más megyék múzeumaiban működő történeti osztályokkal alakult ki. Elsősorban a Bács-Kiskun Megyei, (Kecskemét, Baja, Kiskunfélegyháza) a pécsi, veszprémi, salgótarjáni, valamint a miskolci és békéscsabai múzeummal épült ki jó baráti, szákmai kapcsolat. Ezt a kiteijedt tudományos tevékenységet jelezték az osztály munkatársai által szervezett országos jelentőségű tudományos konferenciák, amelyekre a helyi szakembereken kívül országos tekintélyű kollegákat hívtak meg előadóknak. így került sor 222