Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században
Jótékonyan hathatott a betelepülőkre az a tény is, hogy Lipót 1695-ös diplomája lehetővé tette, hogy Csernovitz Arzén szerb patriárka Dzobnyák Jeftimias személyében püspököt nevezzen ki a Szegeden élő nagyszámú óhitű lakosság számára. Reizner szerint a város 1715 évi kb. 6-7 000 fős lakosságának legnagyobb kisebbsége a szerb volt, bár abszolút számokat nem közöl. Ugyanakkor tudjuk, hogy III. Károly uralkodása alatt elkezdődött a német iparosok Szegedre vándorlása is, amely II. József idejéig folyamatosan tartott. Míg a szerbek a vár külső palánkjában és a Tisza-part mentén (a mai Maros utca és környéke), addig a németek magában a várban, nyilván az ott állomásozó német katonaság pártfogására is számítva telepedtek le. Mindenesetre a XVIII. század végén már a németség adta a polgárság zömét. Sajnos, a források nem adtak arra lehetőséget, hogy a becsült népesség nemzetiségi tagozódását konkrét számadatokban is megadjuk. Nem egyszerű annak megállapítása sem, hogy Szegednek mennyi is volt az össznépessége a XVTII. században. Kiinduló pont lehet a Reizner által idézett Lambion császári katonai mérnöktől származó 1695-ös jelentés, miszerint a várban és a Palánkban 3 000 fegyverforgatásra képes magyar es rac lakik. 2 0 Hogy ez a családtagokkal együtt mekkora népességet tesz ki, az a tudós szerző fejtegetéseiből nem derül ki, viszont De la Croix császári ezredes 1713-ból való térképére hivatkozva 6-7 000 főre becsüli az akkori lélekszámot. Módszere abban állt, hogy a térképen feltüntetett házhelyeket (915) 7-tel megszorozta, ami alapján előállt a fenti össznépesség számadata. Lényegében az adott információk között az egyedül helyes módszert Reizner alkalmazta: a háztartásokkal azonosított házhelyeket felszorozta egy átlagos adózó háztartás létszámával. A kérdés csupán az, hogy a 7-es szorzószám mennyire adekvát a házhely, ületve a háztartás tényleges népességével. Következő adatunkat a török utáni kor első jelentős népesség-összeírására, az 1715-20-as conscriptio tartalmazza. Közülük a megismételt és korrekcióval végrehajtott 1720-as összeírás adataira hivatkozunk. E szerint Szegeden összeírtak 232 polgárt, 120 zsellért és 52 egyéb adózót, így összesen 404 háztartást vettek számba. 2 1 Tudjuk az összeíráshoz kapcsolódó utasításból, illetve az összeírást végzők és az összeírandók objektív érdekeiből, hogy csak módosabb adózók kerültek az összeíróívekre, akik Dávid Zoltán számításai szerint az összeírt adózó családfők 1/3-át képviselték. 2 2 Ha tehát Szeged adózó háztartásainak száma 404, akkor ezt a fenti értelmezés alapján hárommal, a kimaradt háztartások feltételezett számával kell szoroznunk, s az így kapott összeget újra megszorozzuk a családok átlagos nagyságával, öttel. E számítási módot követve Szeged népeségét 1720-ban 6 000 főre tehetjük. Azonban, ha figyelembe vesszük Szeged későbbi, különösen a XIX. században megmutatkozó dinamikus népességnövekedését, és már a század végén hivatalosan mért 20 Uo. 21 ACSÁDY Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. 1720-1721. In.: Magyar Statisztikai Közlemények. Új Folyam, XII. Bp., 1896. 291-295. p. 22 DÁVID Zoltán: Az 1715-20. évi összeírás. In.: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: KOVACSICS József. Bp., 1957. 192. p. 16
