Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete
nem kevés figyelmet fordítottak arra is, hogy meggyőződjenek arról, volt-e esetleg az 1939-ben feltárt freskókon kívül máshol is falfestmény, ahogyan az például a gerényi rotunda esetében tapasztalható volt. 10 8 Az alapos vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy az ismert freskókon túl más festés nem volt a falakon. 10 9 Ugyanakkor a boltozaton, több rétegnyi átfestés alól előkerült a barokk kori templom XVIII. századi provinciális falfestése, amely Mária mennybemenetelét, a négy evangélistát, valamint Keresztelő Szent Jánost és Szent István királyt ábrázolta. 11 0 A XIV. századi freskók alapos vizsgálata új megvilágításba helyezte Dávid Katalin értelmezését. Kisterenyei azt figyelte meg, hogy a freskók vízszintes és függőleges szalagornamentikája pontosan követhetően tagolja a képet. Ennek megfelelően a Veronika kendője ábrázolás (amelyről újólag bebizonyosodott, hogy későbbi ráfestés) mellett lévő, Dávid Katalin által Mária Salomásnak tartott női szent a két gyermekkel, valamint a mellette lévő, Dávid által Antiochiai Szent Margitnak tartott női szent egy kompozíciónak fogható fel. Ebben az esetben - vélte Kisterenyei - megkérdőjelezhető, hogy a Mettercia ábrázolás programadó ábrázolásnak tekinthető-e, hiszen ez alapján megállapítható, hogy a keleti ablaktól balra is és jobbra is azonos számú és közel azonos méretű képmező található. 11 1 A feltárás azt is bebizonyította, hogy az a feltételezés, miszerint a freskókat kettéválasztó ablak helyén is lehetett festmény, nem megalapozott. A falkép tehát eredetileg is ebben a formában készült el. Ugyancsak az 1982-83-as restaurálás során derült ki, hogy nem csupán a Veronika kendője ábrázolás későbbi, hanem a freskó többi egysége sem tekinthető egyidejűnek. A kimutatható technológiai és stiláris eltérések alapján Kisterenyei Ervin három festési periódust különített el. Az első, legkorábbi periódust az ablaktól balra lévő, s valószínűleg Antiochiai Szent Margitot ábrázoló festmény képviselte, melyet beépítettek a második periódusban készült kompozícióba, azaz a Mária Salomás és a két gyermek, (vagy esetleg Szent Hedvig a leányával és unokahúgával, Árpádházi Szent Erzsébettel), és az ablak túloldalán a Mettercia és a férfi szent által alkotott kompozícióba. A harmadik periódust a Veronika kendője epizód jelentette. Hogy a későbbi (második és harmadik periódus) ráfestések alatt eredetileg milyen képek voltak, nem lehetett azonosítani. 11 2 Az eltérő festési periódusok azt valószínűsítették, hogy a freskó legrégebbi ábrázolása nem a XIV. századra, hanem a XIII. századra tehető, s mint Kozák Károly vélte, egykorú, vagy közel egykorú lehetett a körtemplommal, amelyet ő a XII-XIII. századra datált. 11 3 Feltűnő, hogy az eltérő festési periódusokat feltáró restaurátori véleményről nem vett tudomást az 1987-ben megjelent, s a kort tárgyaló művészeti nagymonográfia, amely - Dávid Katalin 1974-es értelmezését átvéve - továbbra is a XIV. század legvégére datálta, s a Telegdi család mecénási szerepével, illetve itáliai kapcsolatokkal hozta összefüggésbe a falképek keletkezését. 11 4 Ugyancsak a XIV. század második felének 108 KISTERENYEI Ervin. 317-318., ERDEI Ferenc: A kiszombori román kori rotunda helyreállítása. 211. 109 KISTERENYEI Ervin. 320. 110 ERDElFerenc: A kiszombori román kori rotunda helyreállítása. 211., KOZÁK Károly: Kiszombor. 10-11. 111 KISTERENYEI Ervin. 315. 112 Uo. 320., KOZÁK Károly: Kiszombor. 9. 113 KOZÁK Károly: Kiszombor. 9., KISTERENYEI Ervin. 322. 114 Magyarországi művészet 1300-1470 körül, szerk.: MAROSI Ernő Bp. 1987. Akadémiai. I. 605. Az olaszos kapcsolat már Juhász Kálmánnál és Radocsai Dénesnél is felmerült. Lásd: JUHÁSZ Kálmán: A csanádi püspökség története (1307-1386). 80., RADOCSAI Dénes. 45. 114
