Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete
Csemegi József teljesen újszerű megközelítése a magyarországi hatkaréjos rotundák eredet-kérdésével kapcsolatban eijesztő hatást gyakorolt a középkori építészet kutatásában. Voltak, akik hipotézisét egyértelműen és teljes egészében elvetették 6 7, másokban felkeltette az érdeklődést a Csemegi által felvetett, s valóban mindaddig megválaszolatlan kérdések iránt, főként az iránt, hogy hogyan keletkezhetett a körtemplomoknak olyan egyedülálló típusa, mint a Kiszombor-Karcsa-Gerény csoport. 68 Ezeket a kutatásokat ösztönözték a régészeti feltárások is, amelyeket előbb Karcsán (1964-1965), majd a kiszombori rotundában (1975) végeztek. A magyarországi rotundák első szisztematikus feldolgozását Gervers-Molnár Vera végezte el, az a régész, aki a karcsai körtemplom feltárását is vezette. 6 9 A könyv a magyarországi körtemplomok keletkezését Karoling- és Ottó-kori előzményekre, s archetípusként elsődlegesen Nagy Károly aacheni palotakápolnájának mintájára vezette vissza. A különféleképpen csoportosított rotunda-típusok között önálló csoportként jelent meg nála - miként addig is a szakirodalomban - a Kiszombor-Karcsa-Gerény csoport, amely a kötet bevezetőjének szavai szerint „...máig meg nem oldott rejtélyét jelenti a 70 magyarországi román kori építészetnek". Gervers-Molnár Vera a kötetben a korábbitól eltérő datálási sorrendet állapított meg, amennyiben kifejtette, hogy az együvé tartozó és azonos építőműhely alkotásaként jegyezhető körtemplomok közül a legkorábbi a kiszombori rotunda, azt a karcsai, majd a gerényi követte. Mivel okleveles források egyik templom esetében sem adtak támpontot az építés idejére, elsősorban az egyes rotundák építészeti periodizációjának feltárása, illetve a karcsai rotunda építészeti kutatásai, továbbá a már Csemegi József által is keresett analógiák adtak következtetések levonására és egy új megközelítésű periodizáció felállítására alkalmas fogódzókat a szerző számára. Az analógiák keresése kapcsán Gervers-Molnár Verának is meg kellett állapítania, hogy a fülkés templomok előképére, a római Pantheonra visszavezethető szálak, miként Nyugat- és Közép-Európa rotundái esetében sem, itt sem mutathatók ki, a Kiszombor-Karcsa-Gerény típus előképei egyértelműen Keletre vezetnek vissza. Ugyanakkor vitatva Csemegi álláspontját a hatkaréjos rotundák és a hexagram asztrális értelmezése közötti összefüggésről, e rotunda-típus rendhagyó alaprajzának magyarázataként a hatszög alakzat egyszerűbb geometriai kiszerkeszthetőségét vetette fel, azaz azt a tényt, hogy egy hatszögű (hatka71 réjos) alakzat szerkesztése egyetlen zsinór segítségével is lehetséges volt. A hatkaréjos körtemplomok magyarországi példáit Gervers-Molnár Vera két hipotézisből vezette le. Egyfelől abból a tényből, hogy ezek a rotundák a keleti kereszténység 67 Lásd pl. A magyarországi művészet története, szerk.: DERCSÉNY1 Dezső. 130. 68 Lásd pl. GERVERS-MOLNÁR Vera: A középkori Magyarország rotundái. Bp. 1972. Akadémiai. Művészettörténeti füzetek 4. 50-51, KOZÁK Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII-XIII. században, in: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976-77.1. szerk.: TROGMAYER Ottó. Szeged. 1978. 57-58. Az előzményekhez lásd: KOZÁK Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX-XI. század). in: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. Veszprém. 1984. 107-143. 69 Molnár Vera már a karcsai templom 1964-es feltárását követő kutatási jelentésében megkérdőjelezte Csemegi József állításait e templomtípus kaukázusi eredetével kapcsolatban, s bizonytalanságának adott hangot a nyugati analógiák tekintetében is. A hatkaréjos rotundák eredetét már ekkor is a bizánci kapcsolatok irányában vélte felfedezni. Vö: MOLNÁR Vera: Beszámoló a karcsai templom 1964. évi ásatásairól. - Acta Antiqua et Archeologica. Tom. X. Szeged. 1966. 108. 70 GERVERS-MOLNÁR Vera: A középkori Magyarország rotundái 12. 71 Uo. 51. 103
