Temesváry Ferenc: Eleink gyűjtötték... : fegyverek, hadiemlékek, ló- és viseleti tartozékok a szentesi Koszta József Múzeumban (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1999)

Bevezető

zések az egész országot érintették. Gyűjtőközpontokat hoztak létre, ahová a rendőrség által fegyvernek minősített, az adott megyében megsemmisítésre ítélt vagy magánszemélyektől elkobzott fegyvereket - valójában muzeális értékeket - begyűjtötték. A központok egyike Kiskunfélegyháza volt. Kalmár János, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma - ma Magyar Nemzeti Múzeum - Fegyvertárának egykori főnöke 1951 és 1953 között az MMOK, ismertebb nevén Múzeumok és Műemlékek Országos Központja utasítására a tárgyak ezreit vette át. A Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Hadtörténeti Múzeum a szállítmányokat megosztotta. A nagyobb anyagegyüttesek gyarapodási leltárkönyvbe kerültek, a kisebbekről hevenyészett felj egyzések készültek. A műtárgyak törzsleltárba vételére azonban csak évekkel később, e sorok írójának közreműködésével, 1955-től került sor. A mondottakat támasztja alá az 1952. augusztus 2-án, Budapesten! kelt III/128 szám alatt iktatott nyugta is, amelyből ismeretessé válik, hogy 45 db katonai és polgári puskát, pisztolyt, kardot és szuronyt tartalmazó szállítmány érkezett a fővárosba, de az elosztás részleteiről nincs tudomásunk. Amikor később a fegyvertartás kérdései némileg rendeződtek, ezeket a tárgyakat a tulajdonosoknak visszajuttatni nem lehetett. Sajnálatos, de azt sem tudjuk, hogy a menekített műtárgyakat ért bombatámadás alkalmával milyen veszteség érte a fegyvergyűjteményt, vagy a hadműveletekkel együtt járó polgári és katonai elidegenítés milyen mértékű volt. Kérdéses még ma is, hogy milyen körülmények között került a Magyar Nemzeti Múzeumba Kosztka Károly szentesi mérnök golyószóró makettja, amelyet e sorok írója, mint az MNM Fegyvertárának vezetője 1984-ben juttatott vissza eredeti tulajdonosának, amelyet a Koszta József Múzeum UH.84.2.1. szám alatt leltárba is vett. Az elmondottakból kitűnik, hogy a város múzeuma ma már nagy fegyvergyűjteménnyel nem rendelkezik. A militária körébe sorolható anyaga azonban jelentősnek mondható. A világ nagyobb közgyűjteményeiben a hadakozás eszközei, tehát a fejedelmi, főúri, gazdag polgári emlékek elkülönülnek a népi fegyverektől. Külön kategóriát képeznek a mezőgazdaság és ipar napi használatában lévő eszközei még akkor is, ha ezek mindenkor kiegészítették a lovagok, mezei hadak, várkatonaság és más szervezett alakulat felszerelését. Magyarországon és a környező kisebb államokban, ezen utóbbi emléktárgyakat - a lófelszerelés eszközeit - nyergek, kengyelek, nyereg- és lótakarók, kantárok, zabiák, sarkantyúk, patkók, szűgyelők, farmatringok és az ezeket díszítő veretek -, a középkori csizmavasakat, cséphadarókat, baltákat, csákányokat, fokosokat - beleértve a népi juhászfaragásokat -, önvédelem 15