Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
Iráni eredetű hatások a magyar régiségben - A jászok és iráni jövevényszavaink eredete
Iráni eredetű hatások a magyar régiségben Ezzel egyidőben vagy ezt követően más szakértők is megváltoztatták az ősmagyar-alán érintkezések javasolt színterét (azzal a fentebb említett hiányossággal, hogy nem tették részletes vizsgálat tárgyává a Gombocz említette iráni hangalakok szükségszerű átkeltezését az alán átköltözés idejére vagy utánra). Harmatta tehát 1977-ben úgy látta, hogy „Az alán jövevényszavak nagyobb számú újabb csoportját az ősmagyarok az Azovitengertől északra a Donyec- és a Don-vidéken vették át, amikor a szaltovo-majaki kultúra területét a IX. században elfoglalták. E jövevényszavaknak legalábbis egy része a Dula alán törzstől származhatik, amelynek jelenléte az i. sz. III. századtól a Don alsó folyása, illetve torkolata vidékén kimutatható, s amelynek emlékét a magyar hagyomány is megőrizte." 21 7 (A Dula-Gyula közösségekről, alán-magyar kapcsolatokról, ezzel szemben sok jele tapasztalható a régészeti anyagban a Bizánccal való kapcsolatoknak és a kievi Rusz hatásainak. A több mint 300 lelőhely (!!!) temetőiben megfigyelt temetkezési szokások gyökeresen különböznek a honfoglaló magyarság szokásaitól, teljesen eltérő az erődítések fő, 4. típusának építési módja és az erődítések alaprajza. Lényegében hasonló tanulságok vonhatók le S. A. Pletneva nemrég megjelent könyvéből is, amely a szláv-kazár határterület, tehát az előbbivel azonos térség 8-10. századi régészeti anyagával foglalkozik (PLETNEVA 1989). Honfoglaló magyarságnak vagy elődeiknek e kötetben sincs nyoma, a kevés irodalmi adat pedig egyértelműen a magyarországi késő avar korra utal. E tények szerint a 8-10. századi ősmagyar-alán nyelvi és kulturális kapcsolatok feltett színhelye a Don-vidéken nem más, mint egy puszta hipotézis, ismét egy történeti novella, amelyet sem a nyelvtörténeti, sem a történeti vagy régészeti adatok nem támogatnak, sőt! Több mint valószínű, hogy a magyar őstörténet szakemberei ilyen feltevésekkel soha nem fogják tudni elfogadtatni véleményüket az orosz kutatókkal. Azt természetesen nehéz lenne feltételezni, hogy a szóban forgó régészeti és történeti forrásokat a magyar kutatás jobban ismeri, és főleg jobban tudja történetileg értékelni, mint a helyiek. 217 HARMATTA 1977, 181. Vö. még HARMATTA 1975, 258-260: amikor „...a magyarok nyugatra húzódtak, a Saltovo-Majackoe-i kultúra területéről csatlakozhattak hozzájuk azok a bolgár és alán elemek, amelyeknek neve Magyarországon a Bolyar, Vasian és Lad, Ladan ill. Aslar alakban őrződött meg a helynevekben." 99
