Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
Az avar hring és a gyűrűs sáncok és várak
MAKKAY JÁNOS A Bálás Vilmos által feltárt régi adatok közül rendkívüli figyelmet érdemel az az ásatás, amelyet 1892-ben a Bácskában Szentivánon, azaz akkor Prigleviczán folytatott Borovszky Samu, és megfigyeléseiről így számolt be: „A római sáncz az itteni kincstári erdőben még úgyszólván teljesen ép. ...Mind a két oldalán mély árok van [a szerző kiemelése]... Ép[p]en a kincstári erdőben van közvetlenül a hosszan futó sánczhoz csatlakozva egy szintén sánczczal bekerített kerek tér, melyet a köznép várnak tart; ezt tavaly felásattam, azon reményben, hogy a sánczra nézve valami útbaigazító nyomra sikerül bukkannom. Az ásatás azonban nem vezetett semmi eredményre, jóllehet leásattam egészen a kemény talajig, hol pusztán annyit lehetett constatálni, hogy a körtöltés belsejének közepe valaha tűzhelyül szóigált. Ásatás közben teljesen elmállott famaradványokra találtunk, miből azt következtetem, hogy a mintegy tíz lépés átmérőjű körsánczon valami toronyszerű faalkotmány állott." 139 Tíz lépés átmérőjű erősségek soha nem léteztek, és ez a méret, a kis kerek térség közepén talált tűzhellyel együtt, arra enged következtetni, hogy valami mással van dolgunk. Nagyjából hasonló lehetett az uljapi 1982.5. halom tetején feltárt áldozóhely, amelynél a szögletes pódium közepén szintén (erős) tűz maradványai voltak, az emelvényt magát pedig egy árok vette körül. 140 Részben az ilyen adatok alapján a legendás avar hringre utaló régi szerzők 14 1 kapcsán, részben amiatt, hogy az avar hring mivolta mindmáig nincs megoldva, foglalkoznunk kell a hring kérdéseivel is. egy három sánccal védett körgyűrű Riesa vidékéről [Hof Stauchitz], amely szláv törzsi központ volt, és mérete 200x400 m. Corveyi Widukind valószínűleg ezt nevezte urbs Gana-nak, amely a dalemincek központja volt (ARCHÄOLOGIE AKTUELL 1994, Abb. 33-34,50). 139 BOROVSZKY 1893, 347. (A vármegyei monográfiák tudós szerkesztője ebben a cikkben sajnos nem bizonyítja történészi szakértelmét.) 140 Ld. 80-81. j. 141 Pl. BLEYER 1906,130-131. 68
