Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek - Történeti források és régészeti adatok az iráni nyelvű népek kardkultuszára, a szentélyeikre és a máglyaáldozatokra
Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek apjának az elfogyasztása; IV. 62: rab férfiak közül minden századik feláldozása; IV. 71: a halotti áldozatok során egy ágyast, pohárnokot, szakácsot, lovászt, inast, hírnököt áldozni fel, lovak mellett) megemlékezik még Appianos is. 9 2 Szerinte a Pontus-vidéki görögök ősidők óta gyűlölték az anyaországbelieket, „... s a hány görögöt elfogtak, scytha módra megölték áldozatul, eleinte ugyan haragúk tartama alatt mindnyájokat, későbben pedig a legszebbeket s végtére a sors által huzottakat." Flavius P. Philostratos (Kr. e. 3. század első fele) szerint a szkíta Diana istennő tiszteletére ismert volt a jóslatok által parancsolt ostorozás, és bölcs szokás volt náluk az is, „... hogy emberi vérrel hintsék be az oltárt, mivel a scytháknál is erre méltónak tartatott." 9 3 Ezen belül Hérodotosz megemlékezik a fej levágásáról: ha valaki hamisan esküdött a király tűzhelyére (IV. 68), vagy ha valamely szkíta idegen szokásokat vett fel (mint Oktamaszadész király elődje, Szkülész, akinek ezért fejét veszi utódja: IV. 80), vagy a Pontos partjainál lakó tauroszok, akik „... a foglyul ejtett helléneket feláldozzák a Szűz Istennőnek:... a bevezető szertartás után buzogánnyal szétzúzzák az áldozat fejét, majd ... ledobják testét a szikláról, ahol a szentély áll, a fejét pedig karóba tűzik. Mások szerint a fejjel valóban ezt művelik, a testet azonban nem dobják le a szikláról, hanem a földbe ássák." (IV. 103). Az uljapi szentélyeknél ennél szélesebb körű volt az emberáldozat, hiszen fiatal emberek, sőt gyermekek csontmaradványai is előkerültek. Hérodotosz (IV. 69) említ ugyan gyermekáldozatot, amikor kivégzett jósok vagy álpróféták gyermekeit sem kímélte a király, de a leányokat nem bántotta. Ugyanakkor megfigyelhető Uljapon a testtől elválasztott koponya is, amely körülmény a levágott fejre vonatkozó bármely antik adattal összefüggésbe hozható szokás eredménye lehet. 92 Romáiké isztória XII. könyv, Mithridáteiosz 102 (TÉLFY 1863,122-123). 93 Tyanai Apolloniosz élete, Kr. u. 217 után megjelentetve VI. 20. 2 (TÉLFY 1863,126). 49
