Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek hogy a könyökízületet nem vágták el. Ebben az együttesben az emelvényen a jobb kéz csontjaival együtt előkerült egy vaskard is, amely talán a test egyéb csontjai mellett volt (2. kép 7). A kard egy hamuval telt mélyedésben került elő, és szemmel láthatóan az egész létesítmény közepének tekinthető helyen, a központi cölöpgödör mellett, a többi tárgytól elkülönülve volt eredetileg elhelyezve.

8

5 Az emelvény középpontjában volt a cölöplyuk. Ebbe annakidején egy cölöp volt beásva, feltehetően a ceremónia részeként, oldalait sok száz gyöngy, lemezek és egy Gorgó-fő díszítette. A részben sátorral fedett térség széleinél is rengeteg régészeti lelet volt, lókoponyákkal, közöttük elszórtan embercsontokkal. Erre az emelvényre is csak egyetlen bejárat vezetett, természetesen délről.

8

6 Az 1982.4. halomban az emberkoponya bronz- és nemesfém tárgyakkal együtt hevert, a tárgyakat szándékosan összetörték. Ennek a halomnak az emelvényén az északi oldalon két Panathénaia-amfora töredékei voltak, az egyik darabjainak egy része a lócsontokon hevert. Az együttes északnyugati sarkában az emelvény lábánál egy kislány(?) csontjai voltak, összekeveredve lócsontokkal, szarvascsontokkal és aranytárgyakkal. Ettől nyugatabbra egy fél ló, és nem messze egy emberi test felső része volt. A pódium északi végénél ló, bika vagy tehén és gyermek csontjai voltak, utóbbinak a koponyája benne volt a lókoponya torkában. Temetkezések csak az Uljap 4.1982. és 7.1983. halmok közötti térségen fordultak elő, itt van a temető. Itt ló-, más állat- és tárgyáldozatok maradványai is előkerültek. Az Uljap 1982.2. 85 LESKOV 1985, 38, és a rajz bal felső része, ahol a 7. számmal jelzett kardon keresztbe feküdve egy másik kard, egy vasveretes kardhüvely vagy lándzsahegy látható, 8. számmal jelölve, vasból. A katalógus ezt a tárgyat, amennyiben kard, nem közölte, közölt ezzel szemben hat vaskardot, amelyek a Kr. e. 6-4. századi temetkezésekben voltak (LESKOV 1985, Nos. 186-188, 191,193, 203 a 35. ábrán). A 34. ábra szerint ez az előbb 8. szám alatt említett vastárgy nem kard vagy kardhüvely - amint a rajza mutatja -, hanem tokos lándzsahegy. 86 LESKOV 1985, 32, 36, 38. 45